Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - Glatter (Radnóti) Miklós: Jarnó József: Börtön
Jarnó József: Börtön (Pantheon kiadás)* Tizenkét heti vizsgálati fogság meglátásokkal teli, mély regénye. Könyv, amely nem a tegnapról és nem a holnapról, hanem a máról szól és nem a politikai máról, mint a többi „mai” regény, hanem csupán a ma embereiről. Hőse jóismerősöm, sokszor találkoztunk. Mellékalakjait is ismerem, kit személyesen, kit csak látásból, de mindegyik él. Annyira élnek, hogy szinte nem merem megmarkolni erősen a könyvet, félek, hogy kicsúsznak belőle a figurák. Tizenkét hét börtön. És a tizenkét hét minden fázisának megdöbbentően éles pszichoanalízise. Az első percek vasajtódöngető nagy akarásai után az unalom ernyedtsége, amikor eseménytelen órák hullanak az emlékezés gödrébe. Milyen érdekesek ezek az üres órák Jarnó tolla alatt. Végtelen hosszú órák, amelyek gondolkozásra kényszerítik az embert. Gondolkozásra, melyet gyökeresen megváltoztat a börtön. A bibliához menekülés. Az emberek meg- utálása és ugyanakkor megtalálása az Embernek. És a végtelenül áhitatos jóság-rohamok, találkozás Krisztussal. Minden ember találkozik vele legalább egyszer. De a börtönben ez a találkozás megrázóbb, mélyebb. Hiszen egy kicsit valamennyien apostolok vagyunk. Magára vállalja cellatársai bűnét, hogy megmentse őket, különzárkával büntetik. Kintről behozott ebédjét névtelenül küldi szét a nagyon beteg fegyenceknek és maga rabkosztot eszik. A jóság oly áradata, amely csak börtönben fakadhat. Fogházirodába osztják be és öten dolgoznak együtt. Társai a sikkasztó hivatalnok, a rovottmultú úri szélhámos, a mások pénzével megbukott textilkereskedő és a hosszúhajú kommunista jogász, a politikai fogoly. Négy nagy erővel megrajzolt portré. Ma él mindegyik, mondom, találkozom velük uccán, máshol, de hogy a könyvben is élnek, olyan szavakat mondanak ki, amilyeneket csak ők mondhatnak, az az író érdeme. És -a többiek is, akiket úgy mutat be végigszaladva velünk a ház csillagalakban összefutó folyosóin, hogy a bemutató pár szó után bennünk marad örökre a zsebtolvaj, a betörő, a gyilkos és a többi. És az őrök. A jók és a kellemetlenkedő rosszak. A smasz- szerok figurái. És mikor kiszabadul, visszaváltozik minden. Eltűnik Krisztus, újra embereket lát az Emberek helyett, nagyot lélekzik és igyekszik eltűnni, hamar a börtön közelségéből. Szégyenli volt társait és erőszakosan, gyorsan felejteni akar. És éli abbahagyott életét. Élő embereknek igaz könyve ez az írás. Nincs benne egy sor, amit indokolatlannak, valószínűtlennek éreznénk. Minden sora lélekzik, dobog. Nagyon jó író könyve, aki nem fél az ilyen regényekkel járó keményebb megítéléstől és ellenőrzéstől és akinek vannak meglátásai. Glaíter Miklós ' Radnóti Miklós recenziója az „1928”-ban jelent meg.
