Irodalmi Szemle, 1984
1984/10 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: „Lakodalom van a mi utcánkban” II.
Sit® imtEtiltf Zalabai Zsigmond „LAKODALOM VAN A Ml UTCÄNKBAN" II. Miután a vőlegény küldöncei: a duruzsbák azzal a hírrel tértek vissza a lányos háztól, hogy az ottani násznagy beleegyezett a menyasszony kiadásába, fölkerekedett a vőlegény háza népe, s vonult a sereg végig az utcán a menyasszony háza felé. Nagy hangon ľkurjantgatták a nézelődőknek: Ez az utca jaj de sáros, Itt lakik a . János! Ujujujujúj! Aki miránk bámészkodik, Az mihozzánk kívánkozik! Ujujujujúj! Régi, századunkban már nem dívó szokásnak, az utcán való táncolásnak az emlékét őrizheti ez a kurjantás: Ez a lábam, ez ez ez, Jobban járja, mint emez! Ujujujujúj! Vonult, dalolt, kurjongatott a lagzis sereg a menyasszonyos házig. Ott azonban bezárt kapu s ajtó fogadta őket. Csak a találós kérdések próbáját előzőleg már sikerrel kiállt •duruzsbák kerülhettek bévülre, hogy — újabb és újabb fejtörőket tegyenek föl nekik. Jó válaszok esetén aztán megnyílt kis- és nagykapu, s bevonulhatott rajta a vőlegényes ház népe. Tisztességgel fogadták, leültették, borral, pálinkával kínálták a vendégeket. S közben egy kicsit könnyítettek a bugyellárisukon is. A menyasszony „koszorúsjányai” ugyanis bevitték és árulni kezdték a „virágot”: a menyasszonyt jelképező, rózsaszín krepp-papírból készített „rúzsát” és az aranyfüsttel bevont rozmaringszálat. A virág árusítását verssel vezették be. Egy részlete így szól: Kedves násznagy uram, vendégek vezére, Adja hát kalapját, hadd tűzzem melléje. Odatevésemért nem sokat kívánok: Egy tízest vagy húszast, azzal odébb állok. Adjanak hát tallért, ha nem tallért, pengőt, Hogy vehessek én is egy szép selyemkendőt.
