Irodalmi Szemle, 1984

1984/9 - KRITIKA - Szanyi Mária: Hol tart a gyűrű?

vélemény hangzott el, miszerint Gágyor József munkája hazai gyermekirodalmunkat gazdagítja. Nos lehet — de nem közvetlenül. Véleményem szerint túl azon, hogy kitűnő néprajzi szakkönyv, pedagógus-kézikönyv is a javából. (Éppen ezért érthetetlen, hogy a nem túl nagy példányszámban megjelent könyvből miért porosodik még mindig oly sok könyvesboltjainkban, s épp a galántai járásban!) Ma, amikor a népi kultúra iránti érdeklődés a reneszánszát éli, iskoláinkban akár művelődési körök szervezése által, akár a gyermekek mozgás- és énekkultúráját gazdagítva a népi játékokhoz nyúlunk vissza. E tények ismeretében ismét hangsúlyozom: e két kötet sokkal több, mint játékok egymás mellé sorolá:a. Kézikönyv, amelyből nem egy elem építhető be szervesen iskolai tanterveinkbe. S felvetődik nyomban a gondolat: nem lenne-e érdsmes gyermekkönyvvé (könyvekké) tenni. Mutatóba megjelent már egy része, a Szól a rigó kiskorában. Csak elismerés illetheti érte a szerkesztőt és a kiadót egyaránt. Ennek mintájára talán érdemes lenne (esetleg a nagyobb gyerekek részére) válogatást készíteni a gyűjtemény többi részéből is, az előzőhöz hasonlóan szépen illusztrálva, vonzó kivitelben.

Gágyor József felvillant néhány gondolatot könyve előszavában a játékról és- a játszó gyermekről: „A játszó gyermek olyan, mint a szárnyát próbálgató madárfióka. A játék a gyermek szabadsága, a gyermek lélegzetvétele és egyensúlyi állapota; a lehetőség és a vágy közös nevezője. A játék a cselekvés gyönyöre. A játék a jellem kovácsa. A játék a nyelvi folyamatosság láncszeme. A játék az anyanyelv és a haza- szeretet hajszálgyökere. A játék a békéért vívott harc legszelídebb fegyvere. A játék; a béke aranypillére.” Szülők, pedagógusok dolga, a mi dolgunk — felnőtteké, hogy e szárnypróbálgatásokat segítsük, gyermekeink játékos lelkületét megőrizzük.

Gágyor József könyve nem szakkönyvnek indult, de végül is az lett. Kár, hogy a szerző, de még inkább a kiadó figyelmét elkerülte egy szlovák nyelvű összefoglaló- szükségessége. Hiszen a gyűjtemény nemcsak a magyar, hanem a hazai néprajzkutatást is gazdagítja. Ilymödon pedig fontos, hogy a szlovák kutatók ne csak „másodkézből” értesüljenek a benne rejlő értékekről. Ügy tűnik, hogy könyvkiadásunkban erre még nem figyeltünk fel. Pedig lényeges.

Végezetül ide kívánkozik, hogy a kétkötetes munka nemcsak tartalmában, hanem: külső formájában is örömöt jelentett: a két kötet könyvészeti szempontból is figyelmet érdemel.

(Megy a gyűrű vándorúira I—II. Gyermekjátékok és mondókák. Összegyűjtötte és-, feldolgozta: Gágyor József. Madách Bratislava 1982.)