Irodalmi Szemle, 1984
1984/9 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: „Lakodalom van a mi utcánkban”
elsóhajtották, hogy hát csak jő idő legyen, el ne mossa a lagzit az eső. Roppant fontos volt ez, mivelhogy — mint majd látni fogjuk — a régi lagzi során többször is végig kellett vonulni a községen. Babonás hiedelmekkel igyekeztek hát befolyásolni az időjárást: a menyasszonynak tisztára kellett kaparnia a tányért, a csokoládémázas, töltetékes tálat, hogy másnap biztosan derült legyen az ég. Az esküvő napjának reggelén a menyasszony már izgatottan ké:zülődött. Csinosította magát. Megvolt ennek is a titka. Rózsás lavórban kellett mosdania: részint hogy megszépüljön, részint meg, hogy asszonyi élete rózsás legyen. A menyasszonyt régebben édesanyja öltöztette; a két háború közötti időben már ott forgolódott körötte a varrónője is. így telt az idő délelőtt tizenegyig. A régi, szerda napi lagzikban általában akkor kezdődött a nagy szertartás. Előbb a jegyzőnél, mivelhogy a házasságkötés 1894 óta nemcsak az egyház, hanem az állami szervek előtt is kötelező. A „polgári esküvő” előtt a községházánál találkozott a lányos, illetve a vőlegényes házból külön- külön kiinduló két lagzis menet. Akár egy irányból jöttek, akár egyikük az Alvégről, a másikuk a Fölvégről, úgy illett, hogy a menyasszony népe érkezzék először a községháza elé. Bent aztán a jegyző a násznagy tanúk jelenlétében összeadta az új párt. Hanem a polgári esketés után még mindig külön-külön vonult a két lagzis sereg a templomba. Elöl a menyaszony a maga násznépével, utána a vőlegény a maga hadával. Mindkettőt-dgánybanda kísérte végig a falun. A szokások szerint a „Zedőlött, ledőlött a szénaboglya teteje”, a „Réten, réten sej, az ipolypászti réten”, a „De szeretnék hajnalcsillag lenni”, az „Elvágtam az ujjam, jaj de fáj" kezdetű dalokat húzta. Meg az alábbit: Ez a kislány akkor szép, mikor koszorú van a fején. Megy az isten házába, ráborul az úrasztalára. Imakönyv van a kezébe, régi szeretője van az eszébe, Páros csillag az égen, ragyog a fekete szemébe. Már minálunk soroztak, nemsokára be is rukkolnak. Kislány mondja az anyjának: viszik a babám katonának. Kikíséri a vasútra, ráborul a szeretője vállára, Isten veled Juliskám, tied leszek három év után. Muzsikával, énekszóval vonult a menet; ki-kivált belőle valaki, hogy kócsos kalácsot dobjon a bámészkodók közé, jót húzasson cimborájával a magával vitt borosüvegből. S föl-fölszállt a menetből egy-egy jókedvű kurjantás is, megtoldva a végén egy éles asszonyi „ujujujujúj”-jal: Sárgarépa, petrezselyem, Menyasszonyunk földig selyem! + Aranybárány, aranykos, Esküvőre megyünk most! A templomba érve a menyasszony és a vőlegény a maga-maga padjára ült; csak akkor kerültek egymás mellé, miután a pap — előbb a menyasszonyt, aztán a vőle
