Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - Tóth László: Az ismert és az ismeretlen, Láttam apám, Egy újabb önarckép, Elmélázva, Popper úr kutyáját, Negyven felé, Epigramma (versek)
TOTH LASZLÖ Az ismert és az ismeretlen Elnézed kedvesed, nem ismered, feléd egy halott asszony integet. Nézed Isten arcát, nem ismered, őt ismerni nincs elég ismeret. De lehet: ő nincs, ha nem ismered, az ismeretlen a te istened. Nézed a láthatót, nem ismered, a láthatatlan üzen is neked. Ami tiéd, épp azt nem ismered, nem-ismert létben van a te helyed.* Láttam apám... Láttam apám örök-fiatalon, kihűltén, s e látványtól ötévesen is megvénültem, azóta sem öregszem: arcomon sárga fény, apám halálával a halálom láttam én, s nem hiszem már, mit szívesen mondanék: sursum*... mégis ... mégis ... mégis ... credo, quia absurdum. * Egy másik változat szerint: mások életében van a helyed. * Azaz :sursum cordaí Hamvas Béla emlékének .. mindig az marad ismeretlen, ahová nézel.“
