Irodalmi Szemle, 1984

1984/8 - Tóth László: Az ismert és az ismeretlen, Láttam apám, Egy újabb önarckép, Elmélázva, Popper úr kutyáját, Negyven felé, Epigramma (versek)

Egy újabb önarckép

Harmincöt éves vagyok, heverészek;

hallgat bennem az egész, s hallgatnak a részek,

két karom mozdulatlan

nyugszik egy megmerevedett mozdulatban,

furcsa egy lény vagyok, mondja a másik ember, furcsa lény,

őszre készülő szemem szirmain

megcsillan

s didereg a fény.

Elmélázva

Időnként (

talán valamelyik szállodaszobában (az utcáról autóbúgás és villamoscsilingelés ömlik be vastag sugárban az ablakon) nagyon magányosnak érezzük magunkat (nem kapcsoljuk be a rádiót] csak fekszünk az ágyon

(nem megyünk ki a fürdőszobába lezuhanyozni)

és hallgatjuk elmélázva

(a telefon is néma)

hogy zeng föl

bennünk

(az utcáról vastag sugárban

autóbúgás és villamoscsilingelés)

hogy zeng föl

valahonnan

az idők mélyéből

Altamira

Cromagnon