Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - Gál Sándor: Az Idő fragmentumai (vers)
varjak eveznek szél ellenében dióhéjba zárt káromkodások 17 mindig szárnyatlan erdő vak varjúcskák mennyi az út? egy-két lépés? leginkább sárban latyakban végül sem háborúban sem békában mindig valaminek a szegélyén nyelvnek hazának temetőnek 18 remény ma sem jutottam el az utolsó előtti mondatig Papp Katalin: Táj
/
