Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - Gál Sándor: Az Idő fragmentumai (vers)
13 novemberi varázslat varázslat ez fehér erdő zúzmara-lombú csend köd zizeg derengő alkony fedi a végtelent a láthatár bokrok közötti tér kihajlik mögüle a táj mély és november-fehér hajamra égő dér szitál 14 örök-idő zord tél hideg jeges az út hogy csuszkorál a szél is rám fagy az örök-idő kisemmiz füttyögetve s meglop tudom ellene mit tehetnék napjaim fehérsége már csak magamnak világít 15 derengés elnémult óra órjás mutatói állnak az üres számlap előtt nem tudni a kinti derengés hajnalt vagy estét hoz-e 16 feloldás öregszik a csend keményül elévülnek az egykori vétkek parittyás nyarak fészekdúlások tőrvetések
/
