Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Gyóni Géza
Várnai Zsenitől a „ne lőj], fiam, mert én is ott leszek” refrénjével nagy mozgósító hatást elért Katonajíamnak című költemény. Ami pedig Gyóni 1914-es háború melletti kiállását illeti, ez tényleg meghökkentő ellentétben volt a Cézár, én nem megyekkel, de tudni kell azt is, hogy a világháború kitörésekor — azzal az érvvel, -hogy a német és osztrák—magyar seregek a cári zsarnokság alól felszabadítják a muzsikokat — a szociáldemokrata párt is a háború helyeslői közé állt, és a Nyugat olyan híres írói, mint Ignotus és Balázs Béla is a háború mellett ágáltak. A negyvennyolcas gondolkodású Gyóni magatartását bizonyára a szabadságharc elleni cári Intervenció gyászos emléke 'is befolyásolta, amit akkor a hatóságok is ügyesen felhasználtak a háborús pszichózis és hisztéria erősítésére. És Gyóni nem dicsőítő ódákat, nem mozgósító riadókat írt, hanem többnyire olyan háborúba belenyugvó, háborút vállaló verseket, melyekben az otthon elhagyásának mély fájdalma is megszólalt: Lángoló vörösben Lengyel hegyek orma. Látlak-e még egyszer Szülőfalum tornya? Kinyílik-e még rám Egy kis ablak szárnya? Meglátom-e magam Egy szelíd szempárba’? Vigye a levelem Búgó galamb szárnya, Az én édesemnek Szép Magyarországba. Mondja el fennszóval: Semmi bajom nincsen. Mondja el halkabban: Megszakad a szívem. Mondja el fennszóval: Erdei haraszton Édes-csöndes álmát Fegyverben virrasztóm. Mondja el halkabban: Járok piros vérben, Esti harangszókor Imádkozzon értem. (Magyar katonák dala] Gyóni háborús verseinek áradása csak néhány hónapig tartott. 'A harctér és az ostromolt Przemyál vár pokla a véres pusztítás telién fordította a költőt és 1914 novemberében — több háborúellenes vers után — megszületett legművészibb és legradikálisabb ilyen alkotása is, a Csak egy éjszakára... Attól fogva már csak a háborút elutasító, átkozó és hadifogságot felpanaszló verseket írt, jés az 1917-es februári forradalom után a szibériai Krasznojarszk fogolytáborában megírta Utolsó tánc című forradalmi versét is: Most roppannak a roppant eresztékek, Most bomlanak a bárgyú babonák. Vágják már, vágják a szent kések A zabolát, a zabolát. Retteg a hajcsár, megfordult a csorda, Papok, poéták, fel az oltárokral Zengjen a völgy és minden bús halom: Forradalom,
