Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - LÁTÓHATÁR - Ján Ondruš: Epeállapot (vers, részlet)

JÁN ONDRUS

Epeállapot

i

A HELYEMEN,

ÍME, A HALÁL,

RÁNÉZEK MAGAMRA ÉS EZ A VÉG,

a kutyák általi halálban, az elsápadástól nyert

kegyelemben, a kenyér általi halálban,

az erőszakolt harapás általiban, amikor

képtelen vagy elszakadni a kenyértől, fölállni és elmenni,

a megszólítás és az elpirulás általi halál,

a békaperspektívától nyert kegyelemben,

ÍME, AZ EPE KETTŐNK KÖZÖTT,

ÍME, A NYÁL,

ÍME, A KÖZELLÉT KETTŐNK KÖZÖTT,

ÍME, A RÁNC,

lábikrám görcsébe sűrűsödve, összpontosulva,

én, Paulus,

tehetetlenül fintorogva, ha kiáltok eltorzult ajakkal, s azzal, hogy eltaposom a tüzet, esküt teszek, falba verem a fejemet, ez az epeállapot,

én, Saulus,

homlokom ráncaival, s azzal, hogy eltakarom a szemem, ha széttekintek, karom keresztbe fonom a mellemen, helyet keresek földre bukó arcomnak, ez a kutyamérték,

(Részlet)