Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - LÁTÓHATÁR - Ján Ondruš: Epeállapot (vers, részlet)
ÍME, AZ EPE KÖZTEM ÉS KÖZTEM, A NYELVCSONK, AZ ELMÚLÁS, ÍME, A HUROK, ÍME, AZ AJAK KÖZTEM ÉS KÖZTEM, a varrógép általi halálban, a halál vizétől nyert kegyelemben, a hadonászó kezek általi halálban, az emlékezés általiban, a döféstől nyert kegyelemben, a dadogás, a talpnyalás, az igavonás általi halálban, a verejtéktörlés általi halálban, a pók és féreg miatti felháborodástól nyert kegyelemben, az adu általi halálban, KETTŐNK KÖZÉ ZUHANT AZ AJAK, A HELYEMEN A SEMMIBŐL LÁM, LÁTHATÓVÁ VÁLT, A HELYEMEN A FÖLD BEITTA A LECSORGÖ NYÁLT, A HELYEMEN, NÉZD CSAK, MILY NAGYON LEGÖRBÜLT MÁR, KETTŐNK KÖZÉ ZUHANT AZ EPE, ím, itt fekszik a hold alatti álomszuszék, kemény ágyat vetett magának: tenyerét tette arca alá és a tenyér alól ekkor fölkel az arc és a hold, megáll a tenyér fölött, elidőzik ott, majd ismét visszahull és Paulus, aki mindezt a távolból sátáni vigyorral summázza, ezt motyogja maga elé: Menjetek el!, Menjetek el!, EZ A RÜH ÁLLAPOTA, EZ AZ ELTAPOSÁSMÉRTÉK, EZ A ZSIRADÉKMÉRTÉK, EZ AZ EPEÁLLAPOT, EZ A LEVÁGOTT KAR SZELLEME, az álomszuszék, ím, fölébred és tenyere alól főikéi a szeme, akár a telihold, s ő kimereszti e holdat, rebbenéstelenül körülnéz, majd ismét lenyugszik a tenyér mögé és Paulus, aki mindennek arca egyetlen fintorával vet véget, ezt motyogja maga elé: Maradjatok!, Maradjatok!, A HELYEMEN, ÍME, ITT AZ ÖNMAGÁBA ZÁRULÓ KÖR, A VÍZBE ZUHANÁS, AZ ÉLES HANGÜ KIÁLTÁS, AZ ELFORDÍTOTT KULCS ÉS AZ ÖSSZEHÚZOTT SZÍJ; A GYÜRÜ AZ UJJON, AZ ÓRAMUTATÓK,
