Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - ÉLŐ MÚLT - Szeberényi Zoltán: Magyar gyermek- és ifjúsági irodalom Csehszlovákiában
egy-egy epizódját foglalja fordulatos történetbe, a hazai táj szépségeinek, sajátosságainak megfelelő hangsúlyozásával. A csehszlovákiai magyar gyermekirodalom legizmosabb ága a gyermeklíra. Különösen a hetvenes években indult fejlődésnek, amely mind mennyiségileg, mind minőségileg észlelhető. A hetvenes években kilenc önálló verseskötet és három antológia képviseli a gyermekköltészetet. Ilyen fejlődés még megközelítőleg sem volt a csehszlovákiai magyar irodalom korábbi időszakaiban. Régi és új nevek egyaránt szerepelnek a szerzők között. Különösen Simkó Tibor, Tóth Elemér, Gál Sándor, Gyurcsó István és Dénes György teljesítménye méltó figyelemre. Petrik József nyitotta meg a Nyolcszínű szivárvány c. kötetével a hetvenes évek sorozatát. Teljesítménye a halványabbak közé tartozik; Petrik nem tud szabadulni a didakticizmustól, a frázisoktól, a felnőtt-szemlélet gyermekiessé erőltetésétől. Aránylag kevés verse éri el a kívánt színvonalat. Verseghy Erzsébet szintén a gyengébb színvonalat képviseli. Versgyűjteménye, a Tavaszt szél, a természet mozgását, az évszakok váltakozását, az időjárás hullámzásait követi nyomon verses reflexiókban. Verseiből hiányzik a nyelvi fantázia, az ötletesség, s nem tud a felnőttek oktató gesztusaitól sem szabadulni. Dénes Györgynek eddig csak egy kötete jelent meg (Tücsökhegedű], ami arra utal, hogy nem különösebb műgonddal írja gyermekverseit. Gyakorlott verselő, talán ez is a hibája, hagyja magát rutinjával vezettetni. Helyenként azonban jó teljesítményekre is képes. Ilyenkor felismerhetők erényei: könnyed verselése, jő ritmusa, rímelése, humora stb. Gál Sándor Csikótánc című kötete hangulatos verseket tartalmaz. Ügy tűnik, kissé feladatként vállalta a gyermekversírást, de hogy van érzéke hozzá, arról olyan versek tanúskodnak, mint a Zápor; Egy úrji és a hajnali szél; Havas mezőn; Kerek erdő, kerek rét; A folyó stb. Gyurcsó István ugyancsak először jelentkezik önálló gyermekverskötettel. A Csigaháton című kötet hosszú évek verstermését őrzi. Gyurcsó ismeri a gyermeki lelket, nyelve népi zamatú, változatos, ritmikája jó. Témái helyenként archaikusan hatnak, ami lerontja teljesítményét. Simkó Tibor a Tikirikatakarak című verseskötettel megérdemelt sikert aratott. A kötet csupa zene, ritmus, lüktetés, szín és hangulat. Nem idegen a költőtől a játékosság, az ötletesség, a nyelvi szellemesség és a sziporkázó humor. Alig akad gyengébben sikerült verse, a legtöbb tartalmi és formai szempontból a csehszlovákiai magyar átlag fölé emelkedik. Tóth Elemér ugyancsak meglepetése a hetvenes éveknek. Két gyűjteményt is megjelentetett: Csillagrózsa és Csillagménes. Nemcsak címben hasonlít a két kötet, hanem tartalomban is. Versei főként mondanivalójukban, tartalmukban térnek el a megszokott gyermekversektől; elsősorban esztétikai élményt akar nyújtani a gyerekeknek. Tóth ismeri a gyermekek lélektani, fejlődési sajátosságait, tud szólni a nyelvükön. Fontos szerepet kap verseiben a szülőföld, a hazai táj szeretete; többször idézi bennük Gömört, szűkebb hazáját. A hetvenes évek hazai lírájának fellendüléséhez nagyban hozzájárult Gágyor József Szól a rigó kiskorában című népi gyermekversgyűjteménye, valamint a Madách Könyvkiadó által megjelentetett, gondosan szerkesztett két versantológia: a Tapsíráré-tapsórum, és a Labdarózsa, nyári hó, melyekben a tárgyalt szerzőkön kívül a fiatalabb írónemzedék olyan költői is szerepelnek versekkel, akiknek időközben már szintén jelentek meg gyermekeknek szóló könyveik (Varga Imre: Sárkányölő Jankó, 1979; Tóth László: Ákombákom, 1980; Kulcsár Ferenc: Dióhintó, 1981). Irodalom: Dénes György: Jurán Vidor: Vadászkrónika (Hét 1960/13); Käfer István: Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek (Irodalmi Szemle 1961/5); Fábry Zoltán: Mesekönyvek (Irodalmi Szemle 1962/2); Tolvaj Bertalan: Gyermekirodalmunk (Irodalmi Szemle 1964/1); Fónod Zoltán: Szőke József: Katicabogár (Irodalmi Szemle 1965/1); Petrik József: Ozsvald Árpád: A kis postás (Irodalmi Szemle 1966/1); Tolvaj Bertalan: A csehszlovákiai magyar ifjúsági irodalomról (Irodalmi Szemle 1968/2); Csanda Sándor: Harmadik nemzedék (88—90); Zalabai Zsigmond: Égig táncol a nóta (Irodalmi Szemle 1973/8); Turczel Lajos: Gyermek- és ifjúsági lapjaink 1919—1938 között (Irodalmi Szemle 1976/6); Varga Imre: Két gyermekkönyv (Irodalmi Szemle 1977/6); Zalabai Zsigmond: Mérlegpróba (95—124); Aich Péter: Két gyermekvers-antológiáról (Irodalmi Szemle 1979/10); uő.: Varga Imre: Sárkányölő Jankó (Irodalmi Szemle 1980/2); Zalabai Zsigmond: Gyermek- és ifjúsági irodalmunk a hetvenes években (Irodalmi Szemle 1980/2); Bodnár Gyula: Gyermekversek belső tájakról. Kulcsár Ferenc: Dióhintó (Oj Szó 1981. okt. 9.). [1982]:
