Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - Keszeli Ferenc: Kajla Fülöp kalandjai (mese)
Keszeli Ferenc KAJLA FÜLÖP KALANDJAI MÓRESÖRA Mezei Vince, az örökké cincogó, vincogó és sokat hencegő pocok megsértette egyszer Kajla Fülöpöt. Azt mondta neki: te gyáva nyúl. Kajla Fülöp igen szivére vette a sértést. Etüske, a sün vigasztalta őt. Elmagyarázta neki, hogy valójában, az ilyesmi nem sértő, hiszen ahogyan egy pocok mezei, úgy egy nyúl is gyáva, s ez egyáltalán nem szégyellnivaló. Mert a gyávaság egy nyúl esetében csupán óvatosság, nem egyéb. Óvatosnak lenni pedig hasznos, sőt kötelező. Fülöp végighallgatta Etüskét, de bizony nem tudott megvigasztalódni. Továbbra is haragot érzett a szívében Mezei Vince iránt. Elhatározta: bebizonyítja Mezei Vincének, hogy nem gyáva. Mikor néhány nappal később Ismét találkoztak, így szólt hozzár — Ide figyelj, Mezei Pocok Vince! Most velem jössz a csőszkunyhóhoz. Kilessük, mikor alszik el a csősz, s akkor én odasurranok, leemelem a kalapját, ős a kalapot ráteszem egy dinnyére. Ezzel bizonyítom majd be, hogy nem vagyok gyáva. De neked is bizonyítanod kell ám: bele kell másznod a puskacsőbe! — Gyerekjáték! — mondta nagyképűen Mezei Pocok Vince. Amikor a dinnyecsősz kunyhójához értek, az öreg már az arcába húzott kalap alatt aludta édes álmát. Ügy hortyogott, hogy még a levegő is reszketett körülötte. Reszketett bizony Kajla Fülöp is, de igyekezett úgy tenni, mint aki nem fél. Minden bátorságát összeszedve, minden gyávaságát elhessegetve, nagy óvatosan osont a kunyhó árnyékában alvó öreg csőszhöz, s vigyázva leemelte arcáról a zsíros karimájú kalapot. Aztán lábujjhegyen visszahátrált, és a kalapot egy meglékelt dinnyére illesztette. Mezei Pocok Vince nem akart hinni a szemének. Ha kalapja lett volna, talán meg is emelte volna Kajla Fülöp előtt. Vagy talán mégse. Mert Mezei Pocok Vince igen önérzetes volt. — Most pedig te következel! — suttogta parancsoló hangon Kajla Fülöp. — Izé, akarom mondani.. . — Nincs mit mondanod! Bele kell másznod a puskacsőbe és punktum! — mondta erélyesen Kajla Fülöp. Mezei Pocok Vince apró lábai reszkettek a félelemtől. Pofazacskója beesett, szőre felborzolódott. Kérlelni kezdte Kajla Fülöpöt: — Kedves jó Kajla Fülöp, kérlek tekints el ettől a rettentő próbatételtől. Be kell látnod, igen veszélyes játék bemászni egy puskacsőbe. Te sem mernéd megtenni. — Igenis, én meg merném tenni, és igenis belemásznék. De az én méreteimhez ágyú kellene. Ha kerítesz egy ágyút, megmutatom neked, hogy milyen hős vagyok. Neked pedig csak akkor bocsátok meg, ha becsületesen kiengesztelsz. Gyerünk a puskacsőbe! — Kegyelmezz nekem, Kajla Fülöp, te nyulak legbátrabbja! — Nem kegyelmezek, legfeljebb a puskacsőtől tekintek el. Ellenben, ha már semmi áron nem mászol bele a puskacsőbe, megengedem, hogy könnyíts a feladaton. Itt van ez a hatalmas görögdinnye. Ebbe mássz bele! Látod, lék is van rajta. Belemászol, bocsánatot kérsz, aztán kijössz, és én megbocsátok neked. Mezei Pocok Vince ettől a próbatételtől is reszketett, de belátta: a dinnyelék mégsem puskacső. Nekikészülődött hát, és kelletlenül bár, de bemászott a dinnye sötétvörös, titokzatos belsejébe. Amikor pedig már a farka sem látszott ki, Kajla Fülöp
