Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a cseh irodalom Fábry Zoltán írásainak tükrében
bet, többrétübbet, színben, cselekményben, konfliktusban gazdagabbat, mint Capek a Hordubalban. filemnický Hordubalja nem nőstényáldozat. Mareket felesége sírja fogadja és a falusi kiskirályok ördöngössége, mellyel vagyonából kiforgatták. Bosszút liheg, és dolgozik, az ámokfutás mindenképpen indokolt, de Jilemnickýnél Marek csak epizód, és nem a lényeg. Amikor a öapeki szerepjátszás pontjára ér, filemnický lestoppolja fantáziáját, szeme nyitva marad, és átnéz Marékén, hogy a Marekek és a többiek, a másképp megcsalottak, de egyformán kiszipolyozottak többet lássanak, tudjanak és érezzenek egyéni tragédiájuknál,21 Fábry világosan felismerte és pontosan meghatározta Jilemnický művészi célkitűzését, mely nem más, mint a társadalmi valóság lényegének és legrejtettebb összefüggéseinek feltárása. Az általános, a mindenre vonatkozó baj gyökerét és orvosságát szlovenszkói viszonylatban megkeresni: ez filemnický célkitűzése. Itt a valóságjegyek kiélvezhető, kikóstolható külön élete megszűnik. A részek, a jellegzetességek életet, tükrözést csak az egészhez való vonatkozásban nyerhetnek,22 vonja le végkövetkeztetését. Fábry meggyőződése szerint a szlovák valóság megragadásának a maga teljességében egyetlen kiindulópontja lehet: a szlovák falu, ahol a gazdasági válság következtében fokozódik a nyomor, mind bonyolultabbá és súlyosabbá válnak a társadalmi ellentmondások. A kivándorlás megszűnt, és a gyárak ismét munkanélküliségbe taszítják a falvak egykor városba csábított munkaerőfeleslegét. A munkáskörnyezetben osztályöntudatra ébredt falusi fiatalok változást követelve, forradalmi eszmékkel borzolják fel a vidék mozdulatlan állóvizét. Fábry őszinte elismeréssel szól Jilemnický Töretlen földiéről, mivel a regény megismerteti az olvasót a korabeli szlovák falu valóságával. A falu átfogó bemutatására törekszik, de minthogy első ízben próbálja megragadni korának valóságát, az ábrázolás plaszticitása és frissesége suta, nehézkes megoldásokkal váltakozik. Mindezek ellenére Fábry a regényt a világirodalom jelentős alkotásai közé sorolja, és rendkívül fontosnak tartja a szlovák irodalomban betöltött politikai és irodalomtörténeti szerepét. Fábry utolsó háború előtt írt cseh irodalommal foglalkozó írása Az Üt című folyóiratban (1934. IV. évf. 2. sz. 13—14.) jelent meg Jifí Wolker halálának tizedik évfordulójára, mely egybeesett Ady Endre halálának tizenötödik évfordulójával. Ebből az alkalomból Fábry feleleveníti azt a meghatározó élményt, melyet nemzedéke számára Ady költészete jelentett, s felteszi a kérdést, vajon mit jelent Ady a ma élő fiatal munkások számára, mennyire azonosulnak vele, mennyire érzik magukénak. Fábry szerint Wolker esetében ez a kérdés nem merülhet fel, hiszen sírját a munkásosztály szolidaritásának koszorúi borították. Megállapítja, hogy a magyaroknak nincs olyan proletárköltőjük, akinek neve és sírja annyi embert vonzana, mint Wolkeré. 3 Az ún. Szlovák Állam alatt, majd a jogfosztottság éveiben a kommunista Fábry nem publikálhatott, ez a kényszerű hallgatás volt az oka, hogy tizenhárom év telt el, amíg a csehszlovákiai magyar sajtóban napvilágot láthatott a következő, cseh illetve szlovák irodalmat elemző Fábry-cikk. Az Üt 1936-os évfolyamában megjelent Jilemnickyről szóló tanulmány újraközlésével Fábry az író elhunyta alkalmából adja meg a végső tisztességet a szlovák szocialista realizmus megteremtőjének. A cikk elé írt bekezdésben a következőket írja: Ma sem mondhatok róla mást, mint amit tizenhárom év előtt írtam e regényről, filemnický értékálló, időtálló,23 Karéi Capek emlékére című írásában a világhírű cseh író meg nem élt hatvanadik születésnapjáról emlékezik meg. Nagyra értékeli Capekban a meg nem alkuvó humanistát, a Nyugat iránt feltétlen odaadással viseltető polgári demokratát, aki nem élte túl a hazáját eláruló nyugati hatalmak okozta csalódást. Fábry rámutat arra, hogy a magyarok — főként a Csehszlovákiában élők — már az író életében befogadták és megszerették Capek műveit. Elismerésük azonban egyoldalú „szerelem” maradt. Capek Nyugat felé fordulása kizárt minden egyéb irányú érdeklődést, a magyarok irántit is. Ami Capekból kimaradt, a felénk nézés, az összeölelés, azt jómagunknak kell kipótolni, hozzáadni: az üdvözleteket, a szolidaritást, az egymáshoz tartozást kibővíteni, kiterjeszteni, írja Fábry évfordulós cikkében, majd így folytatja: De hozzátenni, hozzászólni csak ahhoz lehet, ami lényegében ugyanaz, ha a mag mag marad, jövőterhes és makulátlan. Maradandó emlékű író csak az lehet, akinek szavai mindenütt és mindenkor
