Irodalmi Szemle, 1984

1984/5 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a cseh irodalom Fábry Zoltán írásainak tükrében

érvényesek24 A čapeki küldetés örökérvényűségét Fábry szerint az Egy mindennapi élet című Capek-regény főhősének emberséget, testvériséget és közösségvállalást hirdető szavai bizonyítják.

Az évfordulós írások alkalmi jellege semmit sem von le e cikkek gondolati mélységéből, a bennük kifejezésre jutó meglátások eredetiségéből s abból a sajátos látásmódból, mellyel szerzőjük a cseh és szlovák irodalom nagyjait szemléli. Mindez érvényes Fábry „En, Petr BezruC..című írására is, melyet a cseh forradalmi költő születésének nyolcvanötödik évfordulójára írt. Fábry nemcsak Bezruč életének és költői pályafutásának leglényegesebb mozzanataival ismerteti meg az olvasót, a Sziléziai dalok költőjéről megrajzolt portréjában Bezruč életművének s a benne tükröződő és az azt létrehozó valóságnak az elemzésével sem marad adós. Sőt a Bezruč költészetében felve tett égető kérdések magyar vonatkozásaira is kitér.

Julius Fučík egyike a cseh irodalom azon kimagasló egyéniségeinek, akikhez Fábry írásaiban több ízben is visszatért. Még Fučík életében összekötötte a két írót az osztályharc más-más frontszakaszán, de azonos célért folytatott küzdelem, bátor kiállásuk a Köztársaság védelmében s tevékeny részvételük a fasizmus ellen vívott illegális harcban, melyben Julius Fučík életét áldozta. Fábry Zoltánt meg nem alkuvó, utolsó leheletéig következetes antifasizmusa és Fučík iránt érzett tisztelete késztette annak a három cikknek a megírására, melyek mindegyike más-más nézőpontból világítja meg a cseh nemzeti hős alakját.

Az első, mely később Fučík halhatatlansága címmel vált ismertté, először egy kassai emlékünnepségen hangzott el Fučík halálának tizedik évfordulóján, tíz évvel azután, hogy a fasiszta hóhérok kioltották a cseh nép nagy fiának életét. Fábry találóan jellemzi írásában a cseh kommunista funkcionárius, újságíró és irodalmár kimagasló alakját. Jellemzésében meghatározó fontosságú Fučík utolsó kívánsága: Az örömért éltünk, érte indultunk harcba, érte halunk meg. Ezért sose fűződjön nevünkhöz bánat. Fábry rámutat, hogy így csak az beszélhet, akt teljes tudatossággal élte életét, aki tudja, hogy halála kincs és vagyon — értelmet nyert beteljesülés —, mellyel jövendő nemzedékek sáfárkodhatnak.25 Kiemeli a cseh forradalmár töretlen, jövőbe mutató optimizmusát, amely mélyen áthatja a halál árnyékában írt Riport az akasztófa tövéből című utolsó művét, továbbá Fučík őszinte emberszeretetét és tiszta humanizmusát, melyet a következőképpen öntött szavakba: Szerettelek benneteket, emberek. Legyetek éberek! Mint írja: Fučík búcsúzó magatartása az antifasizmus eredendő lényegét példázza: az ember emberségi elkötelezettségét, a humanizmus erkölcsi felelősségét,26 Az újjáéledő fasizmus és az atomháború fenyegető veszélye ellen vívott harcában maga Fábry is sokat merített Fučík erkölcsi és szellemi hagyatékából.

Míg az első cikk Fučík eszmei és erkölcsi hagyatékának felelevenítése, a „Borzalmak éjszakái”27 című írás Fučíkot a hozzá hasonló sorsú antifasiszta hősök arcképcsarnokában, velük együtt mutatja be. Erre utal az alcím is: Hogyan halt meg Fučík és 360 társa. A szóban forgó cikket Harald Poelchau Utolsó órák című megrázó könyvének hatására írta. Poelchau börtönlelkész volt, s mint ilyen, ő kísérte utolsó útjukon a halálra ítélt antifasiszta harcosokat. Emlékirataiban feljegyezte azoknak a napoknak az eseményeit, amikor több száz társával együtt Fučíkot is kivégezték.

Poelchau könyve azonban Fábry számára csupán alkalom, hogy világgá kiáltsa vádoló és a neonácizmus veszélyére figyelmeztető szavait, s egyúttal fejet hajtson azok emléke előtt, akik a legnagyobb áldozatot hozták embertársaik nyugodt, békés életéért.

A harmadik, Fučík és a magyarok címmel megjelent írás újabb vonással gazdagítja a Fábry megrajzolta Fučík-portrét, ezúttal a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség sorsát érintő vonatkozásokkal. Fábry ebben a cikkében 1931-re emlékezik, amikor Fučík a fiatal cseh kommunista értelmiség nevében köszöntötte a csehszlovákiai magyar fiatalok Sarló-mozgalmának kongresszusát. Amit Fučík a kongresszuson mondott, az nem más, mint a nemzetiségi kérdés megoldásának egyik történelmi alapokmánya, írja Fábry Fučík felszólalásáról. Es e Magna Charta egyik legfontosabb mondata így szól: „A magyarok nemzeti felszabadulásáért nemcsak önök harcolnak ... Önök nem szabadok. Mi sem. S nem szónoki fogás, ha azt mondom, hogy az önök felszabadulásának a napja jelenti számunkra is a szabadság napját.’’26 Fábry hangsúlyozza: Es ez nem udvariasság volt, de az erkölcsi elkötelezettség elemi megnyilvánulása: a magamnál is jobban elnyomottak ügye és igazsága mindenekfölött és mindenekelőtt!23