Irodalmi Szemle, 1984

1984/5 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a cseh irodalom Fábry Zoltán írásainak tükrében

záloga az »osztály« jogalma, mert ez adott tartalmat a tömegek, a milliók életének”/2 hangsúlyozza. Majd a továbbiakban megjegyzi: Olbracht regényében nem egy család íörténete a fontos, az csupán keret, amely lehetőséget nyújt a szerzőnek, hogy megírja a cseh munkásmozgalom legviharosabb korszakának krónikáját: Annát még csak az osztályöntudat szele csapja meg, és ez ragadja magával. Az osztályöntudat központi maggá való kikristályosítása elmaradt, és így elmaradt a döntő hatás: a példa szuggesz- tív ereje. A regény Annával ott végződik, ahol az osztályharc kezdődik. De kezdődik,13 JTábry ennek ellenére Olbracht regényét az említett német regényírók műve elé helyezi, ■sőt jobbnak tartja Kassák Lajos Marika, énekelj! című regényénél is, melyet véleménye szerint Kassák az osztálybéke szellemében Irt, és Kosztolányi Dezső Édes Annájánál is, melyben, mint ironikusan megjegyzi, a kis cselédlány szivet tépő vergődései csiklandoznak szívdöglesztőn írót és nyájas olvasótM

Fábry Zoltán gyakran választja módszeréül különböző írók műveinek összehasonlító ■elemzését, hogy minél élesebben kirajzolódjék a gondolat vagy a felismerés, melyet hangsúlyozni kíván. Ehhez a módszerhez folyamodik Mikszáthtól — Jilemnickýig című 1935-ben Irt cikkében is. Arra keresi benne a választ, miként lehet a kortárs irodalomban valósághűen megragadni a nemzeti sajátságokat. Rámutat arra, hogy a mai olvasó tudatában Szlovákia még mindig a Mikszáth megrajzolta képpel azonos. Az a magyar író, aki csak most ébred rá a szlovák valóságra, képtelen azt a maga teljességében regénnyé formálni. Mint írja: A változott helyzet elsősorban a szlovák írót aktivizálta. Szlovenszkó szlovák regényei azonban inkább örökség voltak, mint kezdet, inkább utánérzések, mint jelérzések-15 Fábry szerint Szlovákia a cseh írókat is inkább egzotikumként vonzotta. A szlovák valóságot a maga teljességében sem a szlovák, sem a cseh, •sem a magyar író nem tudta megragadni.

Miként értelmezi Fábry a szlovák nemzeti jelleg fogalmát, mit tekint nemzeti sajátságnak? Határozottan elveti a külsőségeket és az előregyártott címkéket: Nem a pilseni :sör a fontos, nem a zsendicés bacsa, nem a paprika vagy a barackpálinka. Ezek a becsalt csárdák beidegződött cégérei, dekórumok, melyek sosem lehetnek lényegvalóságok. Nemzet saját ság ok, elfogadott vagy rákent internacionális ismertetőjegyek, könnyelműen •elvetélt sémák, melyeknek realitása minimális. A korfelelős író ezt a sémát nem fogadhatja el. Neki a nemzetsajátság mai realizmusát kell megkeresni. Ez az igazsága, ■ez a küldetése,16 Fábry véleménye szerint: A nemzetsajátság realizmusát megkeresni nem jelent mást, mint szociális valóságot vetíteni. A ma irodalmi igazsága, mértéke és módszere: a szociális realizmus,17 (Utólagos megjegyzése szerint e fogalmat szocialista realizmusként értelmezte.) Továbbá: A külön szlovenszkói valóságot a világvalóság .mai egyforma atmoszférájába, érthetően és haszonnal csak a szociális realizmus vetítheti.18 A szocialista realizmus lehetővé teszi mind az egyedi, a különleges, mind az általános megragadását a maguk szerves egységében: amikor a szlovenszkói favágó, zsellér, bányász és munkanélküli élettükrében az ír kikötőmunkás, az olasz cafone és a japán munkanélküli ismer magára. Ma a magyar regény, a szlovák és cseh regény valósága: világvalóság, hangsúlyozza Fábry. Ez a mérték. Minden, ami ezt kikerüli, negligálja: különvélemény, öncsalás, nemzetirodalmi autarkia,19

E terjedelmes elméleti bevezető után Fábry az Amerikából hazatérő szlovák kiván- -dorló sorsának tükrében — e motívum mind Karéi Capek Hordubal, mind Peter Jilemnický Töretlen föld című regényében fellelhető — mutat rá a szocialista realizmus •alkotó módszerének jelentőségére az igazságnak, a valóság lényegének megragadásában. Megállapítja, hogy Capek ebben a regényében a szlovák valóság jellemzőjeként a szülőfalujába hazatérő szlovák amerikás alakját emelte ki. Nagyra értékeli az író beleélő ■képességét, melynek segítségével hiteles történetté kerekíti ki a bírósági jegyzőkönyvben rögzített emberi tragédia száraz tényeit, s mássá, többre duzzasztja, megrázó művészi alkotássá. Adósunk marad azonban e tragédia széles társadalmi összefüggéseinek és mély szociális gyökereinek a feltárásával. Hordubal az egy-embersors felfokozott atmoszférájában ellebeg a valóság felett. Hordubal: nőstényáldozat. Ez dokumentálható valósága, mely azonban nem akkumulálható szlovenszkói valóságmarkolás- só,20 állapítja meg Fábry.

A szlovák valóság átfogó ábrázolásának művészi feladatát, Fábry véleménye szerint, ■csupán Jilemnický regényei teljesítik hiánytalanul: Jilemnický a szlovenszkói koranyag lelkiismeret-embere. Regényében ő is kiterebélyesíthetne egy amerikástragédiát, külön