Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - LÁTÓHATÁR - Jevgenyij Jevtusenko: Armstrong trombitája (vers)
JEVGENYIJ JEVTUSENKO Armstrong trombitája Verítékben fürdött a nagy Satchmo, Niagara-tajték volt fénylő homloka. Ég felé törve, a magasból zokogott le, tombolt a trombita. A mindenség szivében állt, amikor trombitált. Elrabolta a halál a világtól, már születése előtt elrabolták a drága Afrikától. Ó, kiskorúként kezelt ősök szolgasága, lealjasító rablánca! Az alázottak rejtett bosszújával hódított Satchmo a trombitával. Szomorúan csillogott arcán a láz, ős-erővel zúgott trombitája s torka — New Orleans-i árvaház hajdani lakója. Verítékben fürdött a nagy Satchmo, két izzó parázs gőzölt orrlyukában, s fogai is úgy villogtak, ó, mint harminckét fehér fényszóró lámpa. S mindez valódi volt, s olyan érthető, mintha roppantul és szépségesen szuszogó víziló lépett volna elő egy afrikai folyóból — csuromvizesen. A kottalapokat cipősarokkal taposta, záporeső zuhogott arcára, röpültek sorra a veríték mosta zsebkendők a zongora felnyitott hasába. S a mikrofonhoz lépett újra meg újra, lába alatt zokogott a dobogó deszkája, s a zsebkendőnek roppant volt a súlya, akár a művészet zászlajának.
