Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - LÁTÓHATÁR - Jevgenyij Jevtusenko: Armstrong trombitája (vers)
A művészet s a Póz nevű hölgy között fényévnyi a tér, s mert nehéz a dolga szerfölött, nem szégyelli, hogyha verítékben ég. A művészet — nem a fecsegők bája, sok-sok súlyos mozgással van teli, a trombitásnak tragikus a munkája, s zenéje — a tüdő foszlányai. A művészet olykor harcba menni is kész, bár küldetése nem éppen ez, a költő s a nagy dzsesszzenész, akár a testvérek, a visszavágásban közösek. Az édenbe jutsz-e, hű trombitás? Kötve hiszem, ám ha mégis úgy adódik, ifjúként újra játssz, rázd föl az angyalok államát... S a poklokra ha nem szálltatok alá, virrasztani a bűnösök halálát, nyújtsátok, angyalok, Armstrongnak át Gábor arkangyal trombitáját. Kulcsár Ferenc fordítása Csallóközi táj, maratás, 1981
/
