Irodalmi Szemle, 1984
1984/4 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Kritikai gondolkodás és értékrend
egészíti ki, s tudományos elvekre épít. A kritikusi vélemény megfogalmazójának tisztában kell lennie a valóságos társadalmi helyzettel, megbízhatóan kell ismernie a jelent, a történelem problematikáját, a múlt és a közvetlen jelen lényeges fejlődési tendenciáit, hogy véleménye az írók és költők szellemi társának véleménye lehessen és eleget tehessen az erények és problémák tudatosítása igényelte funkciónak. IGÉNY ÉS MENNYISÉG A kritika bizonyos szempontból mindenekelőtt számszerű probléma is: egyrészt annak a kérdése, hogy minél több mű kapjon bírálatot. Másrészt: át tudja-e tekinteni a kritikus az egész termést? Bizonyára mindkét szempontból az lenne az ideális, ha kialakulna az a kritikustípus, amelyik szinte egyedül tudná áttekinteni az egész irodalmi folyamatot, vagy legalábbis a legfontosabb termés ismeretében tudna kiemelni, minősíteni és irányt mutatni. Hogy ez megvalósuljon, alaphelyzetünket ismerve kevés az eshetőség. Miért? Irodalmunk kritikusának nemcsak a hazai magyar irodalmi termést kell megbízhatóan ismernie, hanem a megfelelő irodalomtudományi és irodalomtörténeti munkákat is, természetesen a napi sajtót, a hetilapokat, az irodalmi folyóiratokat — és akkor még mindig csak a legszűkebb irodalmi területen maradtunk; a kritikus még nem követte figyelemmel a külföld irodalmát és a rokontudományok eredményeit stb. Ez az igény azonban még beváltható konkrétan is, mert irodalmi életünkben több olyan szerkesztőt és tanárt is ismerünk, akinek ez a törekvése maradéktalanul megvalósul; belső igényéből fakad, hogy minél szélesebb szakmai körben tájékozódjék, bővítse ismereteit. Persze a kritikus is rá van kényszerítve, hogy megválogassa olvasmányait és esetenként mások ítéletére is támaszkodjék... A másik ok komolyabb: irodalmi életünkben nincs olyan írástudó, aki rendszeresen csak kritikával foglalkozna (igaz, talán meg sem lenne becsülve érte); a kritikaírást a szerzőknél is csak másod- vagy harmadrangú kiegészítő tevékenységként tarthatjuk számon. Az írók természetes követelése — hogy minden könyvről jelenjen meg bírálat — így ezért sem valósítható meg teljes mértékben. Lapjaink kulturális rovataiban helyet kapnak kritikák, de a gyakorlat mégis azt mutatja: így sem lehet teljesen biztosítani, hogy minden egyes műről jelenjék meg bírálat. Rövid recenziót, terjedelmileg megszabott ismertetést, megemlítést lehet közölni minden műről, de alapos, részletes értékelést aligha. Az irodalmi kritika is csak megfelelően kialakított légkörben mutathat fel kiemelkedő eredményeket, s az is nyilvánvaló, hogy előrelépést és haladást csak céltudatosan szervezett munkával lehet elérni ezen a téren is. Vannak biztató próbálkozások és lépések: a Szlovákiai írók Szövetségének magyar szekciója már másfél éve megalakította kritikai szakosztályát,melynek fő feladatát abban határozta meg, hogy felvesse a nemzetiségi műkritika időszerű kérdéseit és elősegítse azok megoldásait is. A szakosztály azonban munkaprogramja kidolgozása után eddig még adós maradt az ígért tematikus munkaértekezletek szervezésével, irodalmi-szakmai viták rendezésével, mellyel tagjait is rendszeres kritikai tevékenységre ösztönözné és fellendíthetné a kritikai közéletet, hatást gyakorolhatna a szerkesztőségek kritikai rovataira, az elméleti tanulságokat konkrét szervezéssel és tettekkel bizonyítaná. Azért is fontos lenne intenzívebbé és meggyőzőbbé tenni ez<t a figyelemre méltó kezdeményezést, mert nemzetiségi irodalmunk fejlett, a művek színvonalával és közösségi tartalmával egyenértékű kritikát, értelmes visszhangot igényel. Ennek megvalósítása (így az értékek tudatosítása és felmérése] azonban magas szintű kritikai tudatot és hatékony bírálói tevékenységet feltételez, mert az alkotói munka területén elvárt minőségi előrelépés a kritika további fejlődését és a kritikai élet tudatos elmélyülését igényli. EGYSÉGES ÉRTÉK Egyetlen, az évi szépirodalmi könyvkiadásra vetett pillantással felmérhetjük, hogy ízlésbelileg milyen heterogén a csehszlovákiai magyar szerzői tábor, s a kritikának valamennyi műről eszmeileg, esztétikailag egységes véleményt kellene formálnia, kiala
