Irodalmi Szemle, 1984

1984/3 - NAPLÓ - Csanda Sándor: A négynyelvű tudós

zad közepén is voltak Cesnak (fokhagyma) nevű diákok. Ez könnyen lehet, mert a mai Štítniket akkor Csetnek-nek nevezték, s kézírásban a t betűt hasonlóan írták, mint az s-et, tehát lehet, hogy a diákokat csetnekieknek nevezték, nem fokhagymásoknak, noha ez is lehetséges. Veszprém mellett van Csesznek helység, s az is feltűnő, Bél a felvidéki evangélikus iskolák után Veszprémbe megy tanulni (lehetettek itt rokanai?)v abban viszont Horváthnak van igaza, hogy a Bél-család szegény jobbágynak számított Ocsován. A véglesi uradalom urbáriumában talált Bél apjára vonatkozó hiteles adatokat. Ezek szerint Bél apja 1678-tól egy elhagyott negyedteleket bérelt Funtík [fon- tocska) néven. A Funtík név többször is előfordul a jobbágyok jegyzékében, s ez azért új megállapítás, mert régebben csak a mészáros ragadványnevének vélték. Ezt támasztja alá egy 1696-os egyházlátogatási jegyzőkönyv is, ahol a papi földek egyik adósaként az ocsovai Matthias Biel alias Funtik Biel említődik. Ez valószínűleg írónk apja, akinek talán anyja volt Funtik, mert a jobbágytelekkel kapcsolatban másutt is említődik a Funtik-rokon- ság. Feltűnő, hogy a ma teljesen szlovák lakosságú faluban Horváth magyar jobbágyneveket is talál: Béléktől Sósék, majd Bezegék veszik át a telekrészt.

Horváth a Bél nevet Bel, Biely, Biel formában találja, s az eddig közölt fényképmásolatokból is kitűnik, hogy írónk magyarul Bélnek, más nyelvű kiadványainak címlapján pedig Beinek, Beliusnak írja. Tudományos szempontból bosszantó pontatlanság, hogy a szlovák kutatók mai helyesírással közlik Bél névleírásait és szlovák szövegeit is (Cáki, Česnek stb.), mert a betűhív átírás lehet csak a hiteles bizonyíték, s ez nem bonyolult, hanem megfelel az akkori helyesírási szokásnak. Szent-Iványi Béla, a berlini magyar intézet volt vezetője közzétette betűhíven Bél első nyomtatványait (Itk, 1960), s ezekből látjuk, hogy első nyomtatott szövegében magyarul Bél Mátyást, latinul és más nyelven M. Beit ír. A nyomtatványok egy magyar nyelvű hosszabb ajánláson kívül latin, magyar, német és szlovák alkalmi verseket (házasság, halálozás) tartalmaznak, s mint Bél első fennmaradt irodalmi termékei külön figyelmet érdemelnek. Sza- latnai ezeket is kissé elfogultan magyarázza: a prédikáló stílusú magyar verse- zetet dicséri, a szlovákban csak a Tranoscius sablonjait látja (i. m.), pedig a bibliai cseh szöveget a szlovák evangélikusok éppoly jól értették, mint a magyar kálvinisták Károli 16. századi bibliafordítását. Egyébként a .szlovák vers befejezése igen figyelemre méltó: „Totiz by hos- podin Tőbe wsse to pridal / Cehoz gsem ga ctwerjm jazikem ted zadal” / Ugyanis az Isten mindezt megadta neked, amit én itt négy nyelven kértem.) Ez a többnyelvűség tudatos vállalás már Bél írói pályája kezdetén, a négy nyelvhez való kötődés, ami másutt a három néppel való rokonszenvvé bővül, s nem értelmezhető csak az egyik vagy a másik javára. Bél később egyre tudatosabban használta mind a négy irodalmi nyelvet, vagyis zseniális nyelvérzéke volt. A Szalatnai dicsérte magyar versekben érdekes szlovakizmus is van. A besztercei Strba György halálára írt elégiában (ItK, 1960. 233.) az r hangot éppúgy szótagalkotónak tartja, mint a szlovákban (ez azt jelenti, hogy ezt a hangot itt nem úgy ejtette, mint a magyarok, hanem mint a szlovákok): „Strba György! Strba György! soha nem gondoltam, / Midőn tavaly ősszel súlyos beteg voltam, / És midőn Hallában te tüled el váltam.” A 12-es sorban a Strba (Csorba) név pontosan két szótagra terjed, s amilyen nehéz ez a magyarnak, oly könnyedén használja a szlovákul jól beszélő Bél. A 3-3-4-2 ütemkapcsolatok pontossága is figyelemre méltó ebben a korban; ez meg azt bizonyítja, hogy Bél már besztercebányai ifjú korában jól ismerte a hangsúlyos magyar verselést. A szlovák szövegek versformája hasonló a magyarokéhoz, míg a német és latin versezet egészen más ritmusú. Érdekes szempontból értékelte Bél első nyomtatott szövegeit a közzétevő, Szent-Iványi Béla: „Kétségtelen, hogy Bél a közös Hungaria fennállása ellen tudato- san,! nem lépett fel... Átvette azonban a pietizmussal együtt ennek egyik fő törekvését is, a népnyelvek ápolását... Bél, ha nem is tudatosan, egy olyan törekvés lelkes támogatója volt, mely törvényszerűen nem Hungaria összetartását, hanem nemzetállamokra bomlását szolgálta. Benne a magyar és szlovák nép nemzetté válásának közös úttörőjét üdvözölhetjük.”

Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy Szalatnai félreérti a nyomtatványok összefüggését Is: „a hosszú magyar és a rövid latin ajánlást” a négynyelvű versek bevezetőjének tartja. Szent-Iványi közléséből • és a dátumokból azonban kiderül, hogy