Irodalmi Szemle, 1984

1984/3 - NAPLÓ - Csanda Sándor: A négynyelvű tudós

ezek különböző időben készült nyomtatványok (1704, 1706, 1708); a két levélből való ajánlás csonka, nem is lehet pontosan megállapítani, mire vonatkozik. Az első két lapon Besztercebánya egykori nevezetes polgárait emlegeti nagy tisztelettel (valamennyi titulusokkal) mint a besztercei iskola tanulója. A következő rész értelme szerint is csonka, főként Péter apostolt idézgeti, s ezekhez prédikátori megjegyzéseket fűz: „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért vagy szidalommal a szidalomért, hanem inkább jót mondván, kik tudjuk, hogy erre hivatattunk.. Másféle töredék az is, amit Szalatnai a versek rövid latin bevezetőjének vél, mert azon ilyen a dátum és az aláírás: „Anno MDCCVI. die 3 Mens. Novembris. Matthias Bel...” A különböző nyomtatványokat csupán Kassai Michalis György gyűjtötte egybe, s az ő gyűjtését teszi közzé Szent-Iványi. Az ő jegyzetei szerint három különféle nyomtatott szövegrészt kell nyilvántartanunk. A nyomtatványokban a szlovák verseket is csak a közzétevő vette észre, mert ezek is gót betűvel készültek, így régebben német szövegnek vélték a bibliográfusok.

A szlovák kutatók közül egész monográfiát írt Bélről Ján Tibenský, amely megjelenése előtt áll, de jó részét megtaláljuk a konferencia anyagában s folyóiratokban közölve is. A Matej Bel a slovenská vlastiveda [B. M. és a szlovák honismeret, Vlastivedný čas. 1981/1) c. tanulmányában honismereti műveiről, főként a hatalmas Notitia Hungáriáé novae his- torico. geographica (Történeti földrajzi ismeretek az új Magyarországról) címűről értekezik, és az ezt előkészítő Adparatus ad históriám Hungariae-ról (Hírnök Magyarország történetéhez). Megállapításai jórészt megegyeznek a magyar szakiroda- loméival. A bevezetésben ugyan cáfolja Hóman Bálintnak azt az állítását, hogy elsősorban a német államismereti irodalom volt hatással Bélre, s azt mondja, hogy ilyen mű Bélé előtt csupán az olasz Marsiglio ötkötetes Danubius Pannonico- Mysicus c. alkotása volt, s erre írónk gyakran is hivatkozik. Ezzel szemben az is igaz, hogy Bélre a német államismereti iskola nem konkrétan magyarországi vonatkozású műveivel hatott, hanem tudományos törekvéseivel, módszerével. Amint már többen megállapították, Bél Halléban, Francke intézetében tanulta és szerette

meg az ilyen jellegű történelmi földrajzot.

Wellmann Imre a konferencián tartott előadásában megállapította: Bél „tartalmában és módszerében jelentősen továbbfejlesztette a „Staatenkundét". Leginkább a történeti elmélyedés szembetűnő: a terv (Prodromus — Cs. S.) nem elégedett meg a politikai történet eseményeinek, fordulatainak rendszeres és beható előadásával, hanem már a magyarok őstörténetének tárgyalása során kitért a szóban forgó népek eredetére, nyelvére, természetére, életmódjára, szokásaira, erkölcsére, értelmi fejlettségére, műveltségére, írott emlékeire, vallására. „Az új Magyarország” ismertetésében pedig a vármegyénként helységről helységre haladó politikai földrajzhoz az éghajlat, a fekvés, a természeti adottságok, a vizek, az erdők, a hegyek, a bányák, a vadon termő orvosságok, a bortermelés s a mezőgazdaság leírása, sőt függelékül a szokások és az erkölcsök ismertetése is csatlakozott. . . Aki nem veszi figyelembe, hogy a vármegyék ismertetései csak egy részét alkották egy gigantikus tudományos vállalkozásnak, fölületes megtekintésre hajlandó lehet a Notitia Hungáriáé novae-t Magyarországnak azok közé a leírásai közé besorolni, melyekre a 18. század, első évtizedeiben főképp az ország töröktől visszahódított területe s az ország képének általa való kiteljesedése adott ösztönzést. Ilyen volt, csak a fontosabbakat említve, Parschitius Kristóf kéziratban maradt Descriptio Hun- gariae ja, Szerdahelyi Gábor Celebrium Hungáriáé urbium et oppieorum topograp- hia c. műve (Nagyszombat, 1702 és később is kiadott), Bonbardi Mihály Topographia magni Regni Hungariaeja (Bécs, 1718), Timon Sámuel Imago novae Hungáriáé c. könyve (Kassa, 1734).”

Az említett műveket Bél is ismerte, s amint Tibenský kimutatja idézett művében, Parschitius műve alapján a pozsonyi ev. gimnázium rektoraként diákjai számára kérdőívet dolgozott ki, s azoknak a nyári szünidőben megyéjükről ilyen adatokat kellett gyűjteniük (az 1717—19-es iskolai években): 1. A megye határainak leírása. 2. A megye elnevezésének és címerének eredete. 3. A lakosság ismertetése, eredete, nyelve. 4. A járások száma a megyében, a városok, falvak száma megyénként. 5. Megnevezni a legjelentősebb városokat, a polgárok életmódját, szokásait, foglalkozását, az éjhajlatot stb. 6.