Irodalmi Szemle, 1984
1984/3 - NAPLÓ - Csanda Sándor: A négynyelvű tudós
gyár reform és forradalom mozgatói arra mutatnak példát, hogy a legmélyebb mélyponton is van remény, hogy minden helyzetben és állapotban akarni, cselekedni, építeni, szervezni, mozgósítani kell, hogy minden fejlődés magja a gondolat, az eszme, s célja a jó gondolatok anyaggá: híddá, úttá, vasúttá, akadémiává, iskolává, üzemmé, törvénnyé alakítása, szolgáló anyaggá formálása — teremtés. Ez a semmiből valamit, anyagtalan gondolatból, eszméből, érzelmekből világot teremtő buzgalom és derű sugárzik számomra a múlt század első felének magyar történelméből, minden véres próba, áldozat és vereség ellenére. A hit, a remény és a cselekvés. CSANDA SÁNDOR A négynyelvű tudós 300 évvel ezelőtt született Bél Mátyás, a régi magyarországi tudományos élet egyik úttörője, a 18. század első felének legjelentősebb polihisztora, a magyar— szlovák kapcsolatok kiváló képviselője. Az évforduló alkalmából számos szlovák tanulmány született, a Szlovák Tudományos Akadémia Ján Tibenský vezetésével 1983 decemberében háromnapos tudományos ülésszakot rendezett, szlovák, magyar és német előadók részvételével. Az évforduló alkalmából a legújabb szlovák értekezések eredményeit is ismertetjük egýbevet- ve a régebbi magyar szakirodalom megállapításaival. Ez az összehasonlítás azért is szükséges, mert régebben magyar és szlovák szakemberek közt nacionális vita folyt arról, hogy Bél-Bei magyar vagy szlovák nemzetiségű volt-e. Életművét áttekintve már többen megállapították, hogy tudományos alkotásait elsősorban latinul írta, de írt magyarul, németül és szlovákul is, s mind a három népről rokonszenvvel és tudományos tárgyilagossággal szól, s mi sem áll tőle távolabb, mint a nacionalista elfogultság. A kor uralkodó eszméje a vallásos szemlélet volt, s Bél is evangélikus teológusként kezdte pályafutását, de az ellenreformáció előretörése idején sem vált elfogult hitvitázóvá, sőt élete második felében, tudományos tervei megvalósításához a katolicizmust erőltető Habsburg- háztól kért és kapott támogatást. Pályájának kezdetén, még besztercebányai evangélikus tanárként, mint kurucot 1708-ban halálraítélték, csak barátai közbenjárására kegyelmezett meg neki Heister, a labancok tábornoka. Rákóczi felkelését későbbi írásaiban is nagy szimpátiával emlegeti, a protestánsok vallásszabadsága és a rendi alkotmány védelmezőjét látja benne. Műveiben következetes magyarországi (uhorský) hazafinak vallja magát, s legjelentősebb alkotásainak koncepciója is hazafias jellegű. A Zólyom melletti Ocsován született 1684. március 24-én, s bizonyos vitatott kérdések éppen származásával kapcsolatosak. Latin önéletírásában maga mondja, hogy apja itt mészáros volt, anyját pedig a magyar szakirodalom jelentős része Cseszneki Erzsébetként magyar nemesi származásúnak mondja. Szalatnai Rezső Bél Mátyás ifjúsága c. tanulmányában ezt írja: „Tálasi István, az ismert néprajztudós, XVII. századi forrásokból kikutatta, Cseszneky Erzsébet dunántúli magyar nemesi családból származott.” Sajnos, teljesen adós marad a forrás és a bizonyíték jegyzetszerű közlésével, sőt másutt az anya magyar kiejtését is dicséri, amire nem is lehetne meggyőző bizonyítékot találni: „Cseszneky Erzsébet lassan, pontosan ejti a magyar szót, s nagyon szépen.” A Vlastivedný Časopis legújabb (1984/1) számában Pavel Horváth történész értekezik Bel Matej származása és arcképei címmel. Ö azt állítja, hogy anyja Cesnek, Czesnek volt, s a név származását a fokhagyma szlovák (Cesnak) nevével hozza kapcsolatba, s Nógrád megyei szlovák származású jobbágynak véli. Az ő érvelése sem egészen meggyőző, mert megemlíti, hogy az egykorú szerzők „bonyolultan” Cseszenekynek írták a nevét, de nem közli Bél önéletírásából a név latin, eredeti leírását. A továbbiakban sem egészen hiteles forrásra hivatkozva (a gömöri iskolák népszerűsítő mai történetére) említi, hogy a csetneki gimnáziumban még a 18. szá
