Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Soóky László: Szoboravatás (krimiparódia)

SZOBORAVATÄS

i.

— Ez az erdő vargányaszagú — mondta D. —, nosza, szedjünk vargányát!

— Igen, igen — mondta L., viszonylag bután, de nagyon lelkesen.

— Hipp-hopp, teli a kosár — mondta D.

— Hipp-hopp — mondta bizonytalanul L.

— Ez az — mondta D.

— Ez? — kérdezte kételkedve L.

— Ha te is azt látod, amit én — mondta D. —, akkor ez nem az.

— Akkor nem? — kérdezte L., és magas ívben lehányt egy bokrot. Nem azt a bokrot, hanem egy másikat, mi sem egyszerűbb. Az alól a bokor alól két láb nyúlt ki, nem túl messzire, éppen csak a legeslegszélső ágon túlra.

— De nézzük csak tovább — mondta D. —, ha már itt vagyunk, ugye?

— Az ám! — mondta L. sűrű csuklások között.

— Mintha a lábhoz egy másik láb is tartozna — mondta D.

— Most, hogy mondod — mondta bizonytalanul L.

— De, mintha nem mozognának — mondta D.

— Igen — mondta L. —, a mozdulatlanságuk legalábbis ezt sugallja.

— És a lábakon túl, úgy értem, egyre feljebb és feljebb, mondjuk a combok töve — mondta, s egyszersmind kérdezte D.

— Nem is tudom — mondta kétségbeesetten L. — Az a nyílás, pontosan középen, nőt sejtet.

— Vargánya helyett, itt a bokor tövében, mindenesetre bizarr lelet — mondta reménykedve D.

— Valószínűtlenül bizarr — mondta L. — Továbbmehetnénk, mintha mi sem történt volna.

— Ügy véled? — kérdezte D. — De az arca, az arca. Valamint az a parányi lyuk a homloka közepén, a sebszájon piciny színes zsebkendő. Ohó!

— Az a legkevesebb — mondta L. —, úgy éljek, hogy halott az illető.

— Akkor sem kell rögvest a hányással kezdeni — mondta öklendezve D. —, a hányás mindig a legutolsó legyen, hiszen láthatod, hogy a délután legfrisebb hulláinak egyikét fedeztük fel.

— Azt szeretem benned — mondta L. —, hogy mindig a lehető legtárgyilagosabb vagy. Rajta, bökd ki, most mi a teendő?

— Pucoljunk! — mondta D. —, mi sem egyszerűbb.

D. ott ült a hullától mintegy százötven méterre, egy valószínűtlenül giccses fatönkön és egy arrajáró, valószínűtlenül nagy szúnyogot figyelt. Először azt hitte, nem az. de aztán végtelenül csodálkozott, hogy tévedett. Azt a lányt minden bizonnyal lelőtték, vélekedett, erre vall a golyóütötte sebszáj. Egy ilyen gömbölyű kis seb nem keletkezik

Soóky László