Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - ÉLŐ MÚLT - Mácza Mihály: A Komáromi Egyetértés Munkásdalárda története

Ugyanezen év júniusában a működő kar tagjai egyesületi sapkát készíttettek, melyet minden nyilvános szereplésükön viseltek. 1930-ban a Komáromi Egyetértés Munkás- dalárda tagja lett a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetségnek, s ez megkönnyítette a kar kottaanyaggal való ellátását.

Önálló egyesületté való alakulása után a dalárda először az 1925. január 18-i hangversenyén lépett fel, majd február 28-án szerepelt a komáromi festőmunkások szak- szervezeti csoportjának műsoros estjén. Az év márciusában hangversenyt rendezett a Kultúrpalota nagytermében a városi népkonyha javára, május elsején pedig megkoszorúzta az 1919-es elesett forradalmárok közös sírját a komáromi temetőben. Augusztus 23-án (a Proletkult keretében 1924 decemberében alakult Munkás Dalkörrel együtt) fellépett a Munkásotthon Építő Szövetkezet alapja javára a ráckerti futballpályán rendezett népünnepélyen. A népkonyha javára ezt követően minden évben rendezett hangversenyt a dalárda, s úgyszintén minden május elsején megkoszorúzta az 1919-ben elesett proletár hősök sírját. E megmozdulásai arról tanúskodnak, hogy önállósulása után is folytatta a munkásság ügyének szolgálatát.

A húszas évek második felében a dalárda több alkalommal szerepelt a városban működő szakszervezeti csoportok műsoros estjein, a komáromi énekkarok és egyesületek jubileumi hangversenyein, valamint néhányszor Dél-Szlovákia más városaiban és községeiben is (1926-ban Nagymegyeren, 1927-ben Ógyallán, 1929-ben Érsekújvárott). Meghívást kapott a Losonci Magyar Dalegylet fennállásának hetvenedik évfordulója alkalmával 1930. június 8—9-én Losoncon rendezett országos magyar dalosünnepélyre. E meghívásnak önerőből aligha tudott volna eleget tenni, mivel az egyre mélyülő gazdasági válság az egyesület tagjait s magát az egyesületet is súlyosan érintette, de a dalosünnepély rendezői biztosították az útiköltséghez hiányzó összeget, így a kar 59 tagja elutazhatott Losoncra, ahol nagy feltűnést keltett kitűnő szereplésével.

1931 kiemelkedő eseménye a dalárda fennállása tizedik évfordulójának megünneplése volt. A jubileumi évben — a február 1-én megtartott tizedik évi rendes közgyűlés jegyzőkönyvéből tudjuk — a dalárdának tizenhat alapító és nyolcvan pártoló tagja volt, a működő karnak pedig ötvenkét tagja és tíz próbadalosa. A kerek évfordulót július 4—5-én ünnepelte meg az egyesület. Július 4-én tíztagú fogadóbizottság üdvözölte az esti vonattal Komáromba érkező számos vidéki vendéget, majd a kar szerenádot adott a jubileum alkalmából felavatandó egyesületi zászló védőnőjének, Csizmazia Györgynének. Július 5-én délelőtt a Komáromi Dalegyesület Nádor utcai (jelenleg Steiner Gábor utca) kerthelyiségében az Egyetértés Munkásdalárda fogadta az ünnepségre érkező vendég énekkarokat, majd elkezdődött a díszközgyűlés. Ezen felavatták a dalárda vörös zászlaját, amelyre Berecz Gyula komáromi szobrászművész tervei alapján arany- és ezüstfonállal a dalárda jeligéjét és jelvényét hímezték (a hímzés a komáromi Bokrossy Lajosné munkáját dicséri). A zászlóavatás után az egyesület elnöke emléklapokat nyújtott át annak a tizenhat személynek, akik az alakulásától tagjai voltak a dalárdának. Az ünnepség a Dalegyesület kerthelyiségében megtartott hangversennyel zárult, amelyen az Egyetértés Munkásdalárdán kívül fellépett a városban működő többi énekkar is.

Fennállásának második évtizedében megszaporodtak a dalárda hangversenyei és fellépései, s csúcsára érkezett művészi teljesítménye is. Farsangi hangversenyei, jótékony célú előadásai mindig nagy közönséget vonzó eseményt jelentettek a harmincas évek Komáromának kulturális életében. A kiváló énekkar szereplését ebben az időben mind gyakrabban igényelték a hatóságok is a különféle államünnepekre, úgyhogy az 1932—1938-as években a dalárda évente tíz-tizenöt alkalommal is szerepelt a nyilvánosság előtt (nem számítva ide a temetéseken való gyakori közreműködéseit). Műsorát a munkásdalokon kívül népdalfeldolgozások, műdalok, operák kórusrészletei és szólóénekek alkották. Több helyi dalszerző és zeneszerző is írt és komponált a dalárda részére; közülük külön említést érdemel Seress Rezső, aki a húszas években a dalárdának komponált dalaival indult el a népszerűség útján.

A dalárda harmincas évekbeli szereplései közül itt csupán példaként említhető néhány jelentősebb. 1933. június 4-én szerepelt a kar a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség

II. országos dalosünnepélyén, amelyet a Komáromi Dalegyesület fennállásának hetvenedik évfordulója tiszteletére a komáromi lovardában rendeztek. E monstre hangversenyen tizenöt dalárda lépett fel. Az Egyetértés Munkásdalárda nagy sikert aratott Blob-