Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - ÉLŐ MÚLT - Mácza Mihály: A Komáromi Egyetértés Munkásdalárda története

ner Munkásüdvözlet és Demény Karrapszódia című kórusműveinek előadásával. 1937. május 2-án a dalárda a komáromi munkásság többi kultúrcsoportjával és a pozsonyi Munkásszínpad együttesével közösen fellépett a komáromi Litovel szállóban rendezett nagyszabású Gorkij-esten, majd 1937. szeptember 25-én a spanyolországi menekült gyermekek megsegélyezésére rendezett műsoros esten. 1938. május 1-én a komáromi munkáspártok által a köztársaság védelméért rendezett hatalmas tüntetésen az Egyetértés Munkásdalárda a Munkás Dalkörrel együtt az Internacionálét énekelte. Ezt követően ismét alkalma nyílt összevetni a tudását a legjobb szlovákiai magyar énekkarokéval, mégpedig a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség IV. országos dalosünnepélyén, amelyet ismét csak a komáromi lovardában rendeztek meg, 1938. június 5-én. Az ünnepély díszhangversenyén ezerhatszáz dalos összkara szólalt meg háromezer hallgató jelenlétében. A Komáromi Egyetértés Munkásdalárda a hangversenyen Forrai Debreceni nóták című dalegyvelegét adta elő, nagy sikert aratva.

1938. szeptember 4-én a dalárda részt vett a köztársaság megvédéséért Vágtornócon rendezett nagygyűlésen, s a délutáni műsorban a következő kórusműveket adta elő: Krausz: Jelige, Novák: Zászlóbontás, Delly—Szabó: Hat parasztnóta, Forrai István: Debreceni nóták, Novák Károly: Bácskai nóták, Akom—Czeglédi: Énekel a csalit. Ez volt a dalárda utolsó fellépése az első Csehszlovák Köztársaság feladarabolása előtt.

Miután Dél-Sziovákiát 1938 novemberében Magyarországhoz csatolták, a magyar katonai közigazgatás 1939 januárjában bekérte a dalárda alapszabályzatát. Ha a kórus tovább akart működni, el kellett fogadnia a Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetsége által kiadott és már jóváhagyott alapszabályokat. Ezt a dalárda az 1939. május 8-án tartott rendkívüli közgyűlésén meg is tette, és így új alapszabályokkal, kedvezőtlenebb körülmények között folytathatta tevékenységét. 1939-ben mindössze két fellépése volt: május 14-én a Csallóközaranyosi Református Énekkar zászlóbontási ünnepségén, majd május 28-án, amikor fogadta a Komáromba látogató Budafoki Munkás- dalárdát, amellyel közös hangversenyt rendezett a Tromler szálló (a jelenlegi Centrál szálló] nagytermében. 1940-ben a kar tagjainak többségét katonai szolgálatra vonultatták be, így a kórus csak temetéseken énekelt. 1941-ben a dalárda meghívást kapott, a komáromi Ráckertben június 22-én, huszonhárom énekkar részvételével rendezett hangversenyre. A rendező szervek ragaszkodtak a dalárda szerepléséhez, de származása miatt eltiltották a vezényléstől Krausz Mór karnagyot. A fellépésen egy kisbéri karnagy vezényelte a kart, aki négy hanggal magasabb kezdőhangot adott meg, s így a fellépés kudarcba fulladt. Ezt követően a dalárda tagjai úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a kar működését. Eredményekben gazdag húsz évet hagytak maguk mögött: száznegyvenkilenc kórusművet tanultak be és adtak elő. Krausz Mórt, a dalárda alapitó karnagyát a fasiszták elhurcolták és meggyilkolták, a dalárda több tagját szintén koncentrációs táborokba vitték vagy bevonultatták. A dalárda vörös zászlaját és iratait azonban sikerült átmenteni a felszabadulás utáni évekre.

A DALÁRDA ÚJJÁALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A FELSZABADULÁS UTÁNI ÉVEKBEN

A felszabadulás után, csupán a munkásosztály februári győzelme eredményeként, a magyar nemzetiségű lakosság állampolgári jogainak visszaadásával vált lehetővé a dalárda újjászervezése. 1949-ben a dalárda régi törzsgárdája ismét összejött, hogy rendezze megritkított sorait. Schmidt Viktor, a helyi zeneiskola tanára (korábban éveken át a Komáromi Dalegyesület karnagya) vállalta az újjáalakuló kórus vezetését, s így elkezdődhettek az énekpróbák. A dalárda a CSEMADOK égisze alatt kezdte meg működését. Újjászervezése után 1950. április 30-án rendezte meg első dalestjét a Kultúrpalotában, a Matica slovenská akkori székházában (ma a Dunamenti Múzeum épülete). Az est műsorát a mártírhalált halt Krausz Mór karnagy emlékére írt prológ nyitotta meg, majd a dalárda előadta a következő kórusműveket: Kerner: Békehimnusz, Ákom— Czeglédi: Énekel a csalit, Fortuner—Petőfi: Mi volt nekem a szerelem, Novikov: Szállj, te büszke ének, és Dunajevszkij: Drága föld. E műsorszámokat szólóénekek, zeneszámok és szavalatok egészítették ki. Ugyanazon évben még Gútán lépett fel a dalárda; 1951- ben Nyitrán szerepelt sikerrel, majd 1952 májusában a CSEMADOK III. közgyűlése alkalmával rendezett műsoros esten a pozsonyi Új Színpadon aratott nagy sikert Ale-