Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - Mészáros László: Emma ’87 (elbeszélés)
áttanulmányozott. Majd elővette a kötetét és kikeresett benne minden robotokról szóló részt. Erélyes mozdulatokkal, kérdőjelekkel és felkiáltójelekkel firkálta tele a lapokat. Különféle feljegyzéseket készített. Rádöbbent, hogy Yasika mindenekelőtt a múzsát jelenheti számára. Késő éjszakáig dolgozott. Lefekvés előtt még megnézte a lányt. Összehúzódva, békésen aludt. Lágyan megfogta az alvó karját. Sima volt és meleg. 5. Néhány hét alatt egészen összemelegedtek. Lázár elképzeléséből, hogy szolgálólányt, szeretőt és titkárnőt nevel a lányból, az első kettő szinte már maradéktalanul megvalósult. Azonkívül Yasika szorgalmasan és sikeresen tanulta a magyart és a szlovákot. Már egyedül is elment bevásárolni a közeli üzletbe és alig néhány hibával gépelte Lázár kéziratait. Ami pedig a legfontosabb volt a férfi számára, valóban múzsa lett Yasikából. Oj, érdekes robottörténetek kerültek ki Lázár tolla alól. Ezek az írások azt feszegették, hogy a tökéletesen emberszabású biorobotok már nem robotok, hanem emberek. Gyártásuk tehát elsődlegesen erkölcsi kérdés és csak azután általános társadalmi probléma. Ugyanakkor valószínűleg szükségünk van a mesterséges ember megalkotására, hogy megértsük magát az embert. Lehet, hogy az ember feladata a Földön csak ennyi: meg kell alkotnia a saját tökéletesebb utódát. A komor agglegényből életvidám fiatalember lett — és ez nem kerülhette el a kollégák figyelmét. A szomszédok pedig szinte mindent láttak és így egyre lehetetlenebbé vált a következetes elzárkózás. Lázár úgy dönött, hogy nem fog tovább titkolózni. — Yasika Prágában szeretett volna tanulni az egyetemen, de aztán jöttem én — és inkább nálam kötött ki. Ha majd tökéletesíti nyelvtudását, hát természetesen folytatja a tanulmányait... Következetesen ezt az alaptörténetet bővítgették a különféle kíváncsiskodók előtt. Meg kellett jelenniük az intézet farsangi bálján is. Yasika ragyogott. Lázár még bundát is vett neki. A kollégák nem győzték irigyelni a szerencsés fickót. Lázár keserű szívvel állapította meg, hogy néhányan bizony komolyan veszik az irigységet. Éjfél után ott kellett hagyniuk a bált, mert Yasikát szüntelenül táncolni vitték és ez alaposan kimerítette őt. Lázár lemondott az ivásról, hogy a saját kocsijukon utazhassanak. A holtfáradt lány egyetlen szóval sem panaszkodott. Voltak pillanatok, amikor Lázár már tökéletesen elfelejtette, hogy nem egyszerűen Yasika áll előtte, hanem az EMMA- 87-es számú robot. A lány végtelen passzivitása, önállótlansága azonban a nap minden órájában szögesdrótként csapódott közéjük. Még a szeretkezés bensőséges pillanataiban is. Yasika mindent tudott, amit csak egy férfi elvárhat egy nőtől. Viszont sohasem kezdeményezett. Csak viszonozta a csókot, de sohasem nyújtotta csókra a száját. Mialatt a lány zuhanyozott, Lázár néhányszor mohón meghúzta a vodkás üveget. Kívánta a lányt, de kívánta az ölelést megelőző percek bensőséges csevegését is. Most például milyen jól elbeszélgethetnének a bálról. A nők ruhájáról, parfümjéről, a férfiak szemtelenségéről és ostoba vicceiről, a saját hangulatukról, érzelmeikről és így tovább. De Yasika minden kérdésre csak hideg, intelligens válaszokat adna. A bundát is csak megköszönte, de nem ugrott hálásan a férfi nyakába. Pedig ez a dolog rendje ... Időnként úgy tűnt a férfinak, hogy a lány testápolásában és öltözködésében van valami egyéni vonás, valami fantázia, de lehetetlen lett volna bebizonyítani, hogy ez nem beprogramozott procedúra. — Várjál meg, Yasika ... — Igen, Mihály ... Gyorsan lezuhanyozott és gondosan megborotválkozott. Semmire sem gondolva bújt a lány mellé. Gyengéden vette számba az illatos test halmait, völgyeit. Egészen elérzé- kenyült. Szeretlek, Yasika — suttogta. — Igen, Mihály ... — Szeretlek, szeretlek, szeretlek ... — Igen, Mihály, igen, igen...
