Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - Mészáros László: Emma ’87 (elbeszélés)
— Még mindig nem látom tisztán az én szerepem — vonta össze a szemöldökét" Lázár. — Éppen elérkeztünk arra a pontra, ahol ön is belekapcsolódik az ügybe. Intézetünk előállította az eddig létező legtökéletesebb robotok sozoratát, az Electronically Mikro- programmed Multifunctional Android — rövidítve EMMA — szériát. Mint az ön egyik novellájában, ezeket a robotokat is a valódi életben kell megterhelő vizsgáknak alávetni. A dolog társadalmi és erkölcsi vonatkozásait a maga számára nem kell vázolnom, hiszen történeteiben tulajdonképpen ezekkel foglalkozik. Bizonyára megérti azt is, hogy csak kiválasztott emberekhez fordulhatunk. Nos, Lázár úr, mesterségéből kifolyólag ön is az intézetünk által kiválasztottak közé tartozik és ezennel fölajánlom önnek az EMMA-87-es gyártási jelzésű, tökéletesen emberszabású, biológiai funkciókkal működő robotunkat! — Nem egészen értem . . . — Pedig egyszerű! Kap tőlünk örök használatra egy tökéletesen emberszabású robotot — egy szinte már emberi lényt. Természetesen némi jelentéktelen pénzbeli ellenszolgáltatás fejében, mert hát fedeznünk kell a különféle üzleti kiadásainkat. Továbbá, kerek három éven keresztül naplót vezet majd megfigyeléseiről, amelyet aztán elküld1 intézetünk valamelyik címére. Mit szól az üzlethez, Lázár úr? — Nehéz válaszolni... meglep a dolog ... — Pedig nincs idő habozásra. Eredetileg ugyanis keletre — érti, ugye, mire gondolok? — nem szándékoztunk bevetni gyártmányaink közül egyet sem, de aztán Falke úr közbenjárására bécsi kirendeltségünk mégis úgy döntött, hogy meg kellene próbálkozni betörni erre a területre is. Természetesen lehetséges, hogy egy másik program keretében majd Moszkva, Prága és Budapest is sorra kerülnek, de erről nekem még nincs tudomásom. Megérti ugyebár, hogy lényegében a dolog minden vonatkozását titkolni kell... s így a valóság kifürkészhetetlen. Különben csodálkozom rajta, hogy ennyire' határozatlan ... — Természetesen, rendkívül csábítónak tartom az ajánlatot. .. — Ami pedig a költségek fedezését Illeti, csekély húszezerről van szó. ami koronában véve igazán jelentéktelen összeg. Megjegyzem, hogy a fedezési összeget a központ mindig egyénileg állapítja meg, és elárulhatom, hogy volt már százezer dolláros honoráriumunk is . .. — Rendben van — kaszált egyet a karjával Lázár. — És mikor láthatnám azt a robotot? — Már látta. — Tessék ...? — Már látta az EMMA-871-es számú gyártmányunkat, mely egyébként az intim' Yasika névre is hallgat. Nem érti? Lázár kábultan rázta meg a fejét. Wenzl felállt és ismét hármat tapsolt. Elegáns,, világosszürke kosztümben a japán lány lépett be a szobába. 3. Lázár még egy utolsót intett a szálloda előtt álló mister Wenzl felé és aztán beszállt, a kocsijába. Reszkető ujjai hosszasan matattak a kapcsolószekrény körül, míg végre a kulcs belecsúszott a zárba. Alig indult el, máris tudatosította, hogy túlságosan ideges, meg kell állnia. Bekanyarodott a Prior melletti parkolóhelyre. Máskor egyetlen ívben vezette a kocsit a kijelölt helyre, de most többször is manővereznie kellett, míg végre megfelelőnek találta- a kocsi állását. Nagyot sóhajtott, majd rekedt hangon rámordult a lányra. — Wait for me, please! — Yes, Sir — jött az engedelmes válasz. Már az áruház előtt járt, amikor felötlött benne, hogy így mondta: várj, rám, légy szíves. Miért kellene udvariaskodni egy robottal? Miért olyan zavaró az a tudat, hogy nem egy egyszerű japán lány ül a kocsijában, hanem egy Elektronikusan Mikroprogramozott Multifunkcionális Android. Vajon mi minden tartozik a sok funkció közé? „Eh, három év alatt minden kipróbálható”, igyekezett félbeszakítani a kérdések özönét. Másnap a Kijevből visszakocsizott a munkahelyére és két napi szabadságot vett ki-