Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - Tóth László: A benső erdő, Három változat, Alkony, A katonák (versek)
TOTH LÁSZLÓ „Az emberélet útjának ..mely részén is, a felén?, vagy azon már jóval túl?, „egy nagy sötétlő erdőbe ..de nem, dehogy jutottam, hiszen az az erdő bennem van, bennem nőtt és bennem sűrűsödött az évek során, bennem vált oly áthatolhatatlanná, hogy a napfény is csak nehezen tör át sűrű lombjain, mindig valami rőt félhomály, a hús piros derengése jellemzi azt az erdőt, az erdőt, melyből kijutván láttam, hogy nem jutottam ki,* s melyben úgy bolyongok fától fáig, miként Teiresziász bolyonghatott a világban, kinél senki nem volt jobb tudója élők és holtak, istenek és halandók sorsának, ám hogy milyen színű a föld, a fű, az ég, arról sejtelme sem volt; „az emberélet útjának . .mely részén is, a felén?, vagy azon már jóval túl?, „egy nagy sötétlő erdőbe ..de nem, dehogy jutottam, hiszen az az erdő bennem van, s ebben az erdőben minduntalan a maguk állati létét élő szerveim — a tüdő szarvasünője, a máj medvéje, a vesék nyulai, a belek kígyói — kerülnek utamba, * Branko Miljkovič: Első ének (Fehér Ferenc fordításában) A benső erdő Kiemelés a Commediából
