Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Tóth László: A benső erdő, Három változat, Alkony, A katonák (versek)

s láttam már a lomhuló szivet is,

fölbukkant, aztán tovabicegett,

ám rendszerint csend van,

csend van ebben az erdőben, melyből

kijutván láttam, hogy nem jutottam ki,

csak csend,

csend és béke,

amit időnként a vér

bősz folyózúgása,

agyam s idegeim

gallyreccsenése,

szorongásaim lombsuhogása

tör meg.

Három változat

Ok

Mozdulatlan élnek süketek némák vakok hall beszél lát helyettük megannyi halott

Lakatlan ház

Észrevétlen kioson a hívatlan látogató A gazda utána rohan de halott

Almomban végtelen

Almomban végtelen rónán mentem elgyötörtén vonszoltam a testem évtizedeken át gyalogoltam aztán felébredtem s halott voltam

Alkony

A föld isten kifordult félszeme.

Az árva üreg a láthatár legszélén, nézd, mintha vérzene.