Irodalmi Szemle, 1983
1983/9 - Turczel Lajos: Babits Mihály szlovákiai kapcsolatai
Hogy nlvósabb irodalmi lapjaink nem álltak be ebbe a provinciális kritikaellenes hadjáratba, arra a Kazinczy Társasághoz igen szoros szálakkal fűződő Magyar írás a legjobb példa. Főszerkesztője, Darkó István kénytelen-kelletlen dicséretesnek nevezte Kövess Illés kezdeményezését, de rögtön hozzátette, hogy a szlovákiai magyar irodalomban „még mindig csak a kezdet legkezdetéről, az első lépésekről van szó, amelyek folytatását sok körülmény nehezíti és akadályozza” és e nehéz helyzeten „nem a pesti kritika ellensúlyozásával” lehet segíteni, hanem az írók fejlődésének elősegítésével, amihez a szigorú kritikai szellem is hathatósan hozzájárulhat. „Legyen kritika, amely kiválaszt, nyes és operál — írja Darkó. — Itthon kérjük ezt a kritikát, házi használatra, mert kifelé sem mutathatjuk szellemi életünk igazi arcát mindaddig, amíg ezt az arcot és ezt a beszélő szájat fogadatlan kozmetikusok kenik és mázolják a dilettantizmus ajakpirosítójával, az akarnok ambíciók púderjével és bécsirongyával. íme, a pssti kritikust (Illés Endrét) is megzavarta az a látvány, mely Szlovenszkó felől már sokszor elérkezett hozzá ..., amely őt is bizonyára már sokszor undorította, amint Szlovenszkó hegyei felől rávigyorgott.” (Darkó István: Szlovenszkó a kritika serpenyőjében. Magyar írás, 1933, 4. sz.). A kassai provinciális felzúdulás Babitsban mindenesetre nagy és jogos viszolygást váltott ki, s bizonyára ez is oka lehetett irodalmunk iránti további tartózkodásának és talán részben annak is, hogy a Baumgarten-alapítvány főkurátoraként nem adott, nem javasolt díjat vagy jutalmat íróinknak. A sajtóban néhányszor ezt is fölpanaszolták és — Sziklay Ferenc Győry érdekében tett közbenjárásán kívül — valószínűleg többször érkeztek kérelmek, javaslatok Babitshoz, de ő tudomásom szerint csak egyszer adott Baumgarten-pénzt — nem díjat vagy jutalmat, hanem csak segélyt — szlovákiai magyar írónak: Szenes Erzsinek. Szenes a segélyt az alábbi levélben köszönte meg: Mélyen tisztelt uram, mind ez ideig jóformán mozdulatlanul kellett feküdnöm a gyógyulás érdekében, azért csak most, hónapok múltán köszönhetem meg Önnek a Baumgarten-pénzt, amely oly nagy segítséget és örömet jelentett. Néhány nap múlva végre elhagyhatom Davost, eddig az orvosok még az esetben sem vállalták a felelősséget, ha a Tátrában folytattam volna kúrát. Borzasztó veszélyek közt voltam, s ezekben a sötét hónapokban a minden felől érkező szeretet tartotta bennem a lelket — s hogy a túlsó partról vissza is tértem, talán nemcsak a davosi napnak köszönhetem. Nagyon-nagyon nehéz volt itt kitartani, de szerencsére érkeztek kisebb-nagyobb pénzek innen-onnan, a szlovenszkói Akadémia küldött nagyobb összeget, s a szüleim az önfeláldozásban elmentek a végső határokig. Hálásan köszönöm Önnek, hogy egy kicsit mellém állt, s valamennyire megkönnyítette a helyzetemet. Viszonzásul szeretnék szép verseket írni, olyanokat, mik Önnek is tetszenek. Szabadjon megmondanom, hogy nagy örömmel és büszkeséggel olvastam irodalom- történetének második kötetéből való néhány részletet (sajnos eddig csak szemelvényekben juthatott hozzám), boldog és büszke vagyok, hogy az európai irodalom történetét ezen a magas szinten s ily remekművű fogalmazásban egy magyar író adja át az európai közönségnek, mert el kell jutnia hozzá feltétlen előbb-utóbb. Szívélyes üdvözlettel híve Davos, 1935. június. 25. Szenes Erzsi IV. Szenes Erzsin, Balogh Edgáron és Peéry Rezsőn kívül több írónk is írt Babitsnak. A Széchenyi Könyvtár kéziratárának Babits-hagyatékában Antal Sándortól, Erdőházi Hugótól, Márai Sándortól (1921-ből), Mécs Lászlótól, Palotai Boristól, Sebesi Ernőtől, Szalatnai Rezsőtől és Szenes Piroskától egy-egy levél található. Szenes Erzsitől pedig — a már idézettel együtt — kettő. A hagyaték szlovákiai eredetű anyagában Babitsné- hoz és Gellért Oszkárhoz intézett levelek is vannak. Az irodalmilag érdekesebb levelek közül Erdőháziét (levelezőlap), Sebesiét és Sza-
