Irodalmi Szemle, 1983
1983/9 - HOLNAP - Czakó József: A hülyekamasz (elbeszélés)
Czakó József A HÜLYEKAMASZ Érzem, valami erősen hátba vág ledönt a lábamról és körém tekeredik fennakadok a rémület horgán hisz ez egy kígyó hatalmas fatörzsvastagságú kígyó hideg bőrén a napfény játszik szorítani kezd vergődök ordítok a félelemtől ilyen halállal kell elpusztulnom hirtelen a háromszögletű fejet látom magam előtt a kígyóknak nincs szemhéjuk gyilkosom nézése merev sárga dülledt üvegszemét vékony pupilla hasítja ketté kábulat vesz rajtam erőt az ölelés szorosabbá válik lihegek fulladok hörgök a hüllő minden kilélegzésemnél összébb vonja gyűrűit mindig ,csak a kilégzésnél álnok ravasz gyilkos tehetelenségemben a fejemet rángatom könnyek ömlenek a szememből elszorul a lélegzetem nem kapok levegőt segítség megfulladok mellkasom beroppan szilánkokká apró- zódott bordáim belső szerveimet szabdalják megvonaglok orromból vér buggyan ki zúg a fejem sötétség lassan lefejti gyűrűit puha omlékony pépként heverek a fűvön ő odasiklik hozzám pofáját széttárja és több liter nyállal vonja be a fejem maró keserű büdös nyálka hogy sikamlósabb kényelmesebb falat legyek araszolva haladok a kígyótestben meleg hús tapad arcomra egyszercsak megindulok visszafelé hóhérom kiokádott ott fekszem lehányva nyáltól csillogón véresen keserű mosolyra húzódik a szám előttem az élet. Az úgynevezett otthon légköre egyre elviselhetetlenebbé válik számomra. — Ne lustálkodj! — Tanulj! — Dolgozz! — Segíts, nem szakadsz meg! — Érted gürcölünk! — Hová mégy? Felelj! — Hol voltál?! — Kitől kaptad ezt ;a levelet?! — Hánykor jöttél haza? — Oltsd el a villanyt, ne olvass, pocsékolod az áramot! — Minek az a sok hülye könyv? Inkább valami hasznosat vehetnél! — Egyélegyélegyél! Olyan vagy, mint a görcs. Remegek a kétségbeesett dühtől. Szívem mélyéről fenyegető moraj hallatszik. Orrlikaim- ból cseresznyemagok röpködnek. Nem akarom, hogy életem legszebb időszaka az otthon és az iskola salétromsavas ölelésében sorvadjon el! Nem akarom, hogy jövőm zavaros keréknyomokban zötyögjön! Letelepedni egy helyen, családalapítás, munkahely, szürke köd, gürcölés, autó, telek, pénzhajhászás, megdöglés — ezek a szavak kerülnek majd hamvaim virágcserepére (mely számomra rejtélyes okokból alul lyukas)? Nem, nem és nem. Élni, látni, tudni akarok. Örök változatosság. így talán még van értelme létemnek. Csonka varangyok! Ne szóljatok hozzám! Hagyjatok békén! Nem vágyom senki szeretetére. És most elindulok. Szia, C.! Nem is tudom, hogyan szólítsalak, hisz még alig ismerlek. Mondd, akkor valóban szomjas voltál, vagy ismerkedési trükk volt az egész?
