Irodalmi Szemle, 1983
1983/9 - HOLNAP - Grendel Lajos: Czakó József elbeszélése elé
Bizonyára sok olvasóban felvetődik majd a kérdés, végül is a címszereplő fiatalember miért akarta megölni magát, s az elbeszélés végére érve azt veszi észre, hiába kutatott valami döntő, „megnyugtató” motívum után, kérdésére nem talált egyértelmű feleletet. Legföljebb azt állapíthatja meg, hogy az elbeszélés hőse egy sor konvenciót és álértéket szenvedélyesen tagad, ám ezek a konvenciók megmászhatatlan sziklafalak. A „hülyekamaszt” olyan közösségi értékrend és konvenciórendszer veszi körül, amely lassan a normális kommunikációt is lehetetlenné teszi a számára, még a hozzá legközelebb álló emberekkel is. Sajátos légüres térbe került. Amit értékként tételeznek előtte, elfogadhatatlan a számára, viszont egyelőre ő maga sem képes megtalálni azt a szilárd pontot, amelyen egy emberszabásúbb, igazabb értékrendet felépíthetne magának. Czakó József írásának minden sora ebben a légüres térben íródik le, amely bár egy konkrét kisváros és konkrét intézet tere, legalább annyira filozófiai is. Tudjuk, a valódi, a hozzánk igazán méltó létezés a Semmivel szemben konstituálódik. A Semmivel való első találkozás, a felnőtté válás megrendülését írta meg a maga kissé expresszionista-szürrealista nyelvén, olykor naiv módján Czakó József is, mint a közelmúlt és napjaink oly sok írója. Félreértés ne essék, a naiv nem azt jelenti itt, hogy kezdetleges. Éppen ellenkezőleg: ennek a konfliktusnak az ábrázolása sok helyütt olyan gazdag, látomásos stílusban pompázik, amely méltó a legkomolyabb figyelemre. Hogy az elbeszélés hőse kiforratlan egyéniségű, ábrándozó, egy kissé szentimentális fiatalember, mit sem változtat a tényen, hogy az őt megidéző, pályáját kezdő író együttérzést tud ébreszteni iránta, és le tudja kötni figyelmünket. Grendel Lajos Tavasz, ceruza, 1980
