Irodalmi Szemle, 1983
1983/8 - Dobos László: Negyedszázados az Irodalmi Szemle
elrendelt kényszerűségek még ma is. Egy folyóiratról van szó, mely itt valójában sohasem volt. Irodalom az irodalom folyóirata nélkül: a legteljesebb lehetetlenség. Most először ölt valóságot a lehetőség és elindul valami... Hány indulást éltem meg eddig? Mennyi volt és milyen volt? Indultak, indultunk és megrekedtünk. Mennyi indulás, mennyi letörés! Végig egy lap sem bírta, 5—6 év a maximum. Indultunk és máris belénk fojtották a szót. Indultunk és lecsaptuk a tollat: megcsalattunk. Indultunk és máris megtorpantunk: kinek, minek? Közöny mindig volt, és árgus, figyelő szemek és lecsapó sorompók: tiltó végzések. Volt úgy, hogy a lap meg sem indulhatott, a kérvény ad acta vagy egyenesen papírkosárba került. Volt folyóirat, amely első és egyetlen számában az őszinteség cinizmusával haldoklóként köszöntötte a nyájas olvasót: »Morituri te salutant!« Ha végiggondolom e negyven évet és végigfutom a lapcímeket — Vagyunk, Tűz, Oj Szó, Minerva, Oj Munka, Magyar írás, Az Ot, A Ma, Űj Élet, Oj Szemle, Tátra, Magyar Album, Fáklya, A Hét — meg kell látnom, hogy Szlovákiában magyar irodalmi folyóirat — e meghatározás tényleges értelmében — ez ideig még nem is volt... Két nemzedéknek nem volt kristályosító pontja: irodalmi folyóirata. Ha most van, akkor ez a magyar fiatalok első számú ügyévé lép elő. Az ő kezükben van — tollaik hegyén, írógépeik billentyűjén — a vox humana népének mondanivalója és jövője. Negyven év nehézségét, súlyát, letagadhatatlanságát, kötelezettségét adom tovább.. Ez volt a stafétabot. A negyedéves lap kínosan lassú; később kéthavi lap lettünk, ez volt a közbülső állomás, majd havilap, azaz évente tízszer megjelenő folyóirat. Ismétlődött és igazolódott fölfelé haladásunk sémája, ha egy madárlépéssel kívántunk is előbbre jutni, annak előbb a lehetőségét kellett megteremteni. Meg kellett tanulni szervezetileg is jelen lenni a világban, ki kellett járnunk a szerkesztés és lapalapítás iskoláját. Első társszerkesztőm, a inűvelt Tóth Tibor, aki tapasztalatával, s nagy nyelvi kultúrájával korai haláláig támasza volt a szerkesztői munkának. Tóth Tibor halála után Bábi Tibor, egy ideig Egri Viktor, nyelvi lektorként Pesti Mária, Jakab István, Krúg Erzsébet szerkesztenek. Kiemelkedően jeles társszerkesztők Tőzsér Árpád és Koncsol László, ők maradandót alkotnak szerkesztésből: alapozó, nevelő emberek, szerveznek, nyelvet és esztétikát tanítanak szerkesztés közben. Irodalmunk szerkesztő egyéniségévé nőnek, akik szemléletet, stílust, világlátást, s emberi magatartást személyesítenek meg. A lap grafikai arcát Csáder László alakította ki. Az indulás láza után gondok: a lap betájolása, orientációja, koncepciója. Egy kapaszkodó, bontakozó irodalom egyetlen lapja. Egyke. Kit képviseljen, kié legyen, milyen irodalmi állomásokra tájolja antennáit? E kérdésekre a gyakorlat, az idő válaszolt: akkori gondolkodásunk, ösztönösen, s egyre tudatosabban önmagunk helyzetét igyekezett behatárolni. Önmagunk helyzetének elemzése és minősítése, realizmus, realitásigény — ez lett a szerkesztési gyakorlat kiindulópontja. A felismerés kikristályosításában jelentős szerepe volt Fábry Zoltánnak, aki főmunkatársként állandó jelenvalóság volt: tapasztalat, tanács, s nagyszerű tanulmányok sora. Fábry életének utolsó évtizede egybeesik a Szemle első évtizedével, s nagy lélegzetű esszéi, kritikái, közérdekű publicisztikai írásai itt jelentek meg. Fábry valóságirodalom-tétele kétségtelenül inspirálta, kényszerítette irodalmunk valőságszemléletének kialakulását... S kié legyen a Szemle? Nem lehet csoporté, nemzedéké, iskoláé: legyen tehetség, kezdeményezés, gondolkodás, erkölcsi felelősség közös irodalmi tulajdona. Azaz: ne legyen kizárólagos, ehelyett az elvi toleranciát érvényesítse ... Lrgyen az irodalomé, de nem lehet csak egyarcú, az irodalmon kívül adjon helyet történelemnek, szociológiának, nyelvészetnek, képzőművészetnek, néprajznak, a nemzetiségi szellemi élet minden ágának, legyen tehát több funkciót betöltő lap. S a figyelés, a kitekintés irányai? A szlovák és a cseh irodalom, a szomszédos irodalmak mozgásirányai, s tudósítások a világirodalomból... Szerkesztési elv volt a véleménycsere és a vita. Szerveztük ezt. Vita tárgyává tettük egyebek között: a csehszlovákiai magyar értelmiség helyzetét; a nemzetiségi kultúrák szerepét; a nemzetiségi irodalmak felzárkózásának lehetőségeit a szocialista irodalmak progresszív áramlataihoz, illetve az európai irodalmakhoz; a szocialista irodalmak együttélésének tapasztalatait; a nemzetiségi irodalmak műfaji jellemzőit; az iskolai
