Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kmeczkó Mihály: Mindennapi ocskayzmusunkról
ahol lakik, ahol él. Van, aki azt a tájat mondja otthonának, amelyet a szemével befog. A legtöbb ember azonban egyenlőségjelet tesz a haza és az otthon fogalmak közé. Meddig terjed azonban a haza fogalma? Fábry Zoltán igy mondta: „Hazánk Európa”. Váci Mihály „Mindenütt otthon” érezte magát; s ma, a világméretű — közös — gondok közepette egyre gyakrabban így fogalmazunk: otthonunk a Föld. De már ez is szűknek bizonyul! Nem csoda hát, hogy az ember — Juhász Ferenc szavaival élve — nem is titkolja: ő már „A mindenség szerelmese” ... 2/2 A Magyar Területi Színház 1982/83-as játékterve monotematikusnak mondható, mert központi motívuma az otthon. Ezt a fogalmat azonban két ellenpólusból igyekszik megközelíteni: az egyik a Váciféle „Mindenütt otthon” bizonyossága, a másik Radnóti Miklós „Ö, megvan-e még az az otthon?” kételye. 2/3 Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig c. regényének Török Tamás által színpadra írt változata a hazaszeretet és a hazaárulás, végső soron az elvhűség és az elvtelenség bonyolult fogalomkörét boncolgatja. A dramaturgiai elemzés konklúziói 3/1 Jókai a tárgyalt művet pontosan 100 évvel ezelőtt írta (1882-ben Jelent meg Budapesten], életének abban az alkotói korszakában, amikor — az 1867-es osztrák—magyar kiegyezés után — gyors egymásutánban születtek azok a — sokak által legjobbaknak, illetve legolvasottabbnak tartott — regényei, amelyek a hősi (részben közel-] múltat festik, vagy az ország gazdasági átalakulásával foglalkoznak. Jókai életében ez a tétova tapogatózás korszaka. Megváltozott körülötte a világ, következésképpen ő is válaszúthoz érkezett. Szilárd hitre, erőre és megújulásra volt szüksége. Ezt a bázist — a jövő számára — a múltban, a haladó hagyományok felélesztésében vélte megtalálni. Említsük meg néhány ilyen témájú művét ebből az alkotói korszakából: A kőszívű ember fiai (1869), Eppur si muove (1872, 1873), Névtelen vár (1877), Rab Ráby (1879), Szeretve mind a vérpadig (1882), A lőcsei fehér asszony (1885) stb. (Csak zárójelben említem meg, hogy ebben az időben írta Az aranyember — 1872 — és A jövő század regénye — 1872/74 — c. alkotásait is.) Jellemző, hogy életének ebben az alkotói periódusában fordul elő műveiben a legtöbb kalandor természetű főhős. Lényegében Ocskay László kuruc brigadéros is ebbe a kategóriába sorolható — de csak a regény tanúsága szerint. 3/2 Az előbb vázolt ellentmondást (hősi múlt — kalandor természetű főhőssel) igyekezett — jó érzékkel — kiküszöbölni Török Tamás, aki a romantikus Jókai-regényből színpadi átiratot készített. A romantikától ugyan ő sem tágított, hiszen a darab műfaját romantikus történelmi drámaként jelölte meg; ennek ellenére — néhány szituáció kivételével (pl. Ocskay sírva vigadása amiatt, hogy a fejedelem táborában nem talál megértésre; az eskü — elfogatása ügyében; a brigadéros elfogása) — igyekezett reális színpadi helyzeteket teremteni. Ezek a szituációk — túlnyomó többségükben — meglehetősen drámaiak. 3/3 Míg az eredeti Jókai-műben a hősök egytől egyig romantikus alakok, addig a Török-féle feldolgozásban reálisabban értelmezett karakterekkel találkozunk. Ügy is mondhatnám: mindegyikükban megtalálhatók a romantikus és a realista Jegyek. A szereplők között azonban mégis különbséget lehet tenni aszerint, hogy melyikükben milyen fajta jellemvonások, alkati tulajdonságok vannak túlsúlyban.
