Irodalmi Szemle, 1983

1983/7 - Vajkai Miklós: Itt (novella)

mondatok voltak, és ő tudta, hogy egy elsodrott, a szegélyekre toloncolt, menekülő felnőtt mondandója szorult a piros ruhás csöppségbe. Zimmermann Adolf koravén testéhez szorította a kislányt, és mint mindig: semmit, az égvilágon semmit sem érzett.

Emlékezett.

Talán az anyjával volt dolga. Egy nővel: a több tucatnyi nő közül.

Abban az évtizedben csak volt. Mint oly sokan: ő is csak lézengett.

Sodrásban. Idült szeretők társaságában. Másnapos délelőttökben. Izgága, bárgyú, dőlt falú, megvert délutánokban. Éjszakák retteneteiben. Fulladásos kínjaiban. Verej- ték-gyöngyözéses nemtudni-micsodákban... Érezte a körülötte ólálkodó Halált, és, hogy elriassza, szeretkezésekbe menekült. Le-lefeküdt egy nővel, aki reménytelenül szerette Zimmermann Adolfot. És most, hogy ía gálickék épületóriás közelebb szánká- zott, Zim mondani akart valamit. Valami biztatót, ami ajándék lehetett volna a gyermeknek, akár az az édeskés és hazug kép, amelynek ezt a címet adhatnánk: Férfi és gyermeklány a durusfák tövében . ..

Csallóközi táj