Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Székely Júlia Anna: A trencséni humanista versírókör
Székely Júlia Anna A TRENCSÉNI HUMANISTA VERSlRÖKÖR Justus Lipsius ismeretlen levelezőpartnere: Koppay György Most, mikor korábbi kutatások eredményeit felhasználva ismét Justus Lipsius magyarországi kapcsolataival foglalkozunk, olyan személyről lesz szó, aki a régi magyar irodalomtörténetben eddig „a rejtélyes Koppli Pannonius” néven volt ismert. A hibás névalak Lipsius levelezésének inventáriumában élt így, oda pedig félreolvasás révén kerülhetett be. Justus Lipsius titokzatos levelezőpartnerét Koppay Györgynek hívták, s nem kisebb megbecsülés érte, mint az, hogy a neves németalföldi humanista megtisztelte őt válaszlevelével. Olyan gesztus volt ez, melyre Révay Péter és Rimay János hiába áhítoztak. A mind ez ideig kiadatlan levél eredetije a leydeni, fotómásolata a budapesti Egyetemi Könyvtárban található. Kulcsár Péter magyar fordításában közöljük: Justus Lipsius a pannóniai Koppaynak üdvözletét küldi. Megkaptam versedet, nemes és derék úr, melyben a fenség gyászszertartását celebrálod és elsiratod őt. Ez utóbbit veled tesszük mi is, minden jót is tiszteset szerető polgár. Öh, mekkora baj következik e halálból! Ö, minthogy természeténél fogva nyájas és szelíd lelkű volt, csak a békességre gondolt, és arra, ami nyomorúságunkat enyhíti. De Isten elvitte tőlünk, hiszen valójában méltatlanok voltunk e jóra, és e csillag nem akart fényeskedni e szennyben. De ha mégis követi őt valaki más az ausztriai házban, a gyászra Albertban nyersz reményt, a remény ismét visszatér hozzánk, és nem látszik örökösnek e baj. Ezenközben joggal aggódhatunk e zavarodás és nyomorúság miatt, mert a katonaságnak nem jut célszerűen zsold, és lázongásra vagy rablásra kényszerülnek. Sajnálkozom a germán nemzet ügyén, melyről igazán nem mondható, hogy jó állapotban van. Ám ami téged illet, Koppaym, dicsérd a fegyverek és tanulmányok e szövetségét, te, aki lándzsát és tollat forgatva megmutatod, hogy képes vagy Minervát is (bárha mindig szűznek tartották] társítani Marsszal. Tedd eztán is, és szeress engem. Üdv! Leuven, 1595, június kalendáján. Habár a Lipsius említette carment nem sikerült megtalálni, annyit csaknem bizonyosan állíthatunk, hogy a „fenség”, akinek a halálát Koppay megverselte: Ernő főherceg, Miksa császár másodszülött fia, 1578—79-ben magyarországi királyi helytartó, majd 1594-től II. Fülöp spanyol király németalföldi kormányzója 1595-ben, Brüsszelben halt meg. Németalföldi szerepe a spanyol uralom látszatának elkendőzése, a fegyveres felkelések visszaszorítása lett volna. Hogy a várakozásoknak nem tudott megfelelni, azért inkább a zavaros és nehéz körülményeket okolhatjuk, melyeket Lipsius is emleget. Halála után a császár valóban Albertra, legfiatalabb öccsére ruházta a hatalmat. Lipsius ezekben az években Leuvenben élt, ahova 1592-ben, rekatolizálása után tért: vissza. Érthető tehát, miért közös a gyászük Koppayval: a világhírű tudós számára jelentős esemény volt szülőföldje kormányzójának, á Habsburg család egyik tagjának halála. Térjünk vissza a „rejtélyes Koppii”-hoz, humanista nevén Georgius Coppay Drietho- mensis Pannoniushoz. A Trencsén megyei Drietomából, jómódú, népes, nagyobb részt
