Irodalmi Szemle, 1983
1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Székely Júlia Anna: A trencséni humanista versírókör
szlovákok lakta faluból származott, nemesi családból. Egyelőre nem áll rendelkezésünkre olyan adat, amelyből egyértelműen megállapíthatnánk, mi volt Koppay anyanyelve. A família hagyományosan Habsburg-barát, s amikor Thököly megjelent a Felvidéken, Koppayék a morva határhoz menekültek. Ám a szülőhely emlékét megőrizték, kései utódjuk, a Monarchia ismert pesti zsánerfestője is még így használta a nevét: Báron Árpád Koppay von Drétoma. Koppay Györgyöt a régi szlovák irodalom kutatói évek óta ismerik és számontartják. Korábban csak a kézikönyvekben olvashatunk róla, de most Miloslav Okál a Pamiatky Staršej Literatúry Slovenskej sorozatban ki is adta Juraj Koppay összes műveit két nyelven: latinul és szlovákul. Itt jegyezzük meg, hogy a szlovák kutatók nem tudnak Lipsiusszal való kapcsolatáról. Koppay vezető egyénisége volt az úgynevezett trencséni versíró körnek. E társaság tagjai alkalmi költeményeket írtak latin nyelven. Köteteiket felváltva szerkesztették, s egy-egy eseményt többen is megverseltek. Füzeteiket általában Prágában jelentették meg, néhány azonban Bécsben került kiadásra. A kör tagjai gyakorlott mesterei az alkalmi versírásnak, 1588-ban Galgócon jelent meg versgyűjteményük, mely iskolai gyakorlatokat tartalmazott. A kötetet Valerianus Mader szerkesztette, megírásában részt vállalt apja, Nicolaus Mader jogász, valamint több trencséni: Adamus Maczak, a város bírája, Simon Iessenski megyei jegyző, későbbi trencséni várkapitány, Jeszenszki János, a híres orvos-humanista nagybátyja, valamint Petrus Baroshius, aki Németországban tanárként működött. A különféle műfajokban (elégia, prosopopaeia, epitáfium stb.) oktató céllal írt verseiket többnyire egymásnak ajánlották. A sor így nem teljes: e gyűjtemény munkálataiban nem vettek részt, de ismert tagjai még a körnek Ladislaus Kubini, felsőmagyarországi titoknok, későbbi kamarai tanácsos és Martinus Rakocius, aki Turóc vármegye alispánja, majd királyi kamarai tanácsos volt. Ez utóbbinak szintén megjelentek összes művei a már említett kétnyelvű sorozatban. Minden szerzőt a publikációban használt humanista nevét említettünk. Ám nem kerülhető meg a kérdés: milyen anyanyelvűek voltak, illetve melyik társadalmi réteghez tartoztak. A nevek, a dedikációk és a szórványosan rendelkezésünkre álló adatok alapján úgy véljük, a kör tagjainak többsége szlovák, ha akadnak is köztük csehek, németek és magyarok. Joggal feltételezhető, hogy Matthius Molesynus, Georgius Chot- tessovius, Simon Iessensky, Martinus Rakocius, Petrus Baroshius, Adamus Maczak mindannyian szlovákok voltak. S néhány cseh és német szerző mellett csupán Koppay és Kubinyi képviselték a magyar elemet. A nemzetiségi elkülönülés e korban még alig kimutatható, de — úgy tűnik — a csoport kialakulásában ez a tényező is szerepet játszhatott. Városi, illetve megyei hivatalnokok voltak, általában polgári, kisebb részt középnemesi családból származtak. A költőcsoport tagjai többnyire egy-egy jelentős személy halálát verselték meg, gyakran írtak ilyeneket megrendelésre. Találunk házasságkötésre szóló köszöntőket is. A halotti verseknek gazdag műfaji sokféleségét sorakoztatják fel, görög és latin példákat követve, s így csaknem tízféle módon tudják elsiratni az elhunytakat. A műfaji sokszínűség sem tudja azonban a nem nagyon variálható tartalmat művészetté emelni. Stílusuk tudóskodó, kedvelik a filológiai, történelmi referenciákat, a szójátékokat, a te- kervényes szimbolikus leírásokat — tökéletesen értik a verscsinálás mesterségét. Mégsem olvashatunk Lipsius levelében egyetlen olyan utalást sem, amely Koppay gyászversét méltatná. A trencséni kör ismert lehetett Magyarország-szerte. Mossóczy Zakariás könyvtárában ott állt egy Koppay-kötet. De a latin nyelven verselő költőknek Számtalan kapcsolatuk volt Európában. Német, cseh és lengyel költőkkel közösen adták ki Bécsben azt a gyűjteményt, melyben Salm Eck grófot, Győr várának, később a dunántúli hadaknak főkapitányát siratják mint nagy magyar hőst. Az ekkoriban honosított, korábban német nemesi családnál Bornemisza Péter is vállalt prédikátori szolgálatot, közvetlenül azután, hogy a Balassáktól kénytelen volt megválni. Erdélyiekkel közösen jelentettek meg gyászverseket annak a Liszti János veszprémi, majd győri püspöknek halálára, aki a magyar humanisták Ismert mecénása volt, s akinek Zsámboky Janus Pannonius-
