Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Vörös Péter: Lukács Pál emlékezete

körülményeit, szokásait, a népi hagyományokat. Lukács Pál a nép gyermeke volt, s munkásságának célját abban látta, hogy az egyszerű falusi nép gyermekeinek írjon, őket tanítsa.

Az 1840-es években a reformkor haladó, hazafias eszméit terjesztette verseivel. Verseiben a hazai önálló gyáripar fejlesztésére, a belső piac megteremtésére, a Védegylet pártolására szólított fel, s erélyesen bírálta kora maradi nézeteit.

Füzetei, „könyvecskéi” a maga idejében népszerűek és keresettek voltak. Abban az időben, amikor elsőrangú költők és írók is csak nehezen találtak kiadót, neki 1833-tól (majdnem haláláig) szinte minden évben jelent meg egy-egy kis füzete, verseskönyve és egyik-másik 3-4 kiadásban is elfogyott. Lukács Pálnak 36 (más forrás szerint 37) könyve jelent meg nyomtatásban, összesen 55 alkalommal. Érdemes még megjegyezni, hogy az elemi iskolai tankönyvekben még halála után 20—25 évvel is közöltek verseiből. Sajnos, füzeteit, verseskönyveit ma már sem magántulajdonban, sem könyvtárakban nem találhatjuk meg (még szülőfalujában sem!), ezért életművét, verseit e helyütt nem tudjuk kellő alapossággal elemezni.

Lukács Pál 36 (37?) megjelent könyve közül 17-nek ismerjük a címét, 8-nak pedig a kiadási helyét és évét. Ezek a következők: „Dunántúli kis magyar” (Pest, 1843.), „Dunán inneni kis magyar” (uo„ 1844), „Kis lant” [uo., 1846.), „Kis kert” (uo., 1847), „Oj dalkönyvecske a szabadság hajnalán” (uo., 1848.), „Oj dalkönyvecske kis nemzetőröknek” (uo., 1848.), „Lukács Pál hegedűje” (uo., 1858), „Kis dalos” (uo., I860.), „Kis mesélgető”, „Dalkönyvecske”, „Kis köszöntő”, „Kis verselgető”, „Kis citera”, „Kis utazó”, „Földismertető”, „Kis természet”, „Béni kis naplója”.

Az 1930-as Szeretet Naptárban is megtalálható Lukács Pál egy csokornyi verse a 150—155 oldalakon: A kis gazda dala, Kényes Jutka, A kis tanuló regulája, Cinkota itcéje, és a Nagy tök (Mátyás király legenda alcímmel).

„A kis gazda dalában” egy öntudatos, igyekvő, falusi legényke mondja el álmait, terveit:

Gazda leszek, telkes gazda, ha mondom, az ekére magvetőre lesz gondom.

(...)

Ekém vasa, mint az arany úgy ragyog, szórom, szórom barázdába a magot.

Porhanyó föld, páros tulok jaj beh szép, nyomról-nyomra egymás mellett mikor lép.

A „Kényes Jutka” c. vers egy falusi kislányról szól, akinek a „Búbos tyúkja” „egy kis kosár tojást tojt”, azzal indult útnak:

Pápára — heti vásárra: hol nagy volt a tojás ára. —

— „Ej! ha eladom tojásom, magam de fel is cifrázom; selyemkötényt, s csizma helyett cipőt veszek — pedig szépet!

De nem így történt, mert jött az uraság és:

így ni!” — mond büszkén a kislány, s ekkor amint meghajolván, fejéről a kosár tojás lezuhant, — volt bezzeg sírás!

Lakács Pál ebben a versében éleslátással és leplezetlenül rámutat a szegények kiszolgáltatottságára, a kierőszakolt alázatosságra, s hogy azt a keveset, amilyük van még, sem tudhatják a magukénak.

A Szeretet Naptárban olvasható két utolsó versének (Cinkota itcéje, Nagy tök) fő