Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Vörös Péter: Lukács Pál emlékezete

LUKACS PÄL EMLÉKEZETE

Nagy és híres emberekről nehéz írni, az elfeledettekről még nehezebb. Lukács Pál helyét még az irodalomban jártas olvasó sem találja meg egykönnyen a magyar irodalomtörténetben, de irodalmi élményeinek és ismereteinek tárházában sem. Boross Kálmán az 1930-as Szeretet Naptárban így ír róla {az írás nyilván még 1929-ben született): „56 év óta porladozik Lukács Pál a kamocsai akácfás temetőben. Emléke most is él, emlékének nem szabad elenyészni.” E sorok megjelenése óta több mint fél évszázad múlt el, s szomorúan kell megállapítani, hogy Lukács Pál emléke már nem él, de azért még nem is enyészett el teljesen. Szülőfalujában már csak egy-két idős ember és két-három rokoncsalád tud, de ők is csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből, az egykori „versíróról”. Az irodalmi lexikonokban — persze nem mindegyikben — szerényen húzódik meg a neve, rövidke életrajza és legfontosabb műveinek felsorolása. Mégis érdemes megtisztítani nevét a több évtizedes porrétegtől s bevinni azt újra az irodalmi és olvasói köztudatba. Az olvasó most megkérdezheti: Miért? Azért mert mint fentebb említett méltatója írja: „Miként az arany setét sziklarétegéből, vagy a folyó szürke fövenyéből kerül felszínre és ékességére, hasznára lesz másoknak, úgy emelkedett ki Lukács Pál szegény földmívelő szülék köréből saját tehetsége, szorgalma által országos hírű, közhasznú emberré”. Azért, mert közülünk került az irodalomba, lett ifjúsági íróvá és költővé, azért, mert ő a magyar gyermekköltészet egyik úttörője, tulajdonképpeni megalapítója. Az ő munkásságából merítettek a későbbiekben a magyar gyermekirodalom jeles képviselői: Pósa Lajos, majd Benedek Elek is.

Lukács Pál 1801. március 21-én született Kamocsán. Születésének időpontjával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a kevés rendelkezésre álló forrás mindegyikében az 1801-es évszám van feltüntetve, kivételt csak a már említett 1930-as Szeretet Naptár képsz, amely az 1803-at jelöli meg születési évnek. (Hogy ez csupán elírás-e, ma még nem tudjuk, de az írás szerzőjének, az akkori helybeli ref. lelkésznek 1929—30-ban még bizonyára rendelkezésére álltak a születési és elhalálozási anyakönyvek, melyekből pontos adatokat meríthetett Lukács Pálról).

Lukács Pál a híres losonci és sárospataki református iskolákban folytatta tanulmányait 18 éves koráig, amikor szegény sorban élő földműves szülei elhaláloztak. A kor sok fiataljához hasonlóan Tháliával jegyezte el magát és vándorszínészkedéssel kereste kenyerét, később csaknem fél évszázadon át az ország előkelő családjainál tevékenykedett mint nevelő és házitanító. így alkalma nyílt megismerni a gyermekek és az ifjúság érdeklődési körét, betekintést nyert lelkivilágukba, figyelemmel kísérte sorsukat. Többnyire saját verses tankönyveiből tanított. Rendkívül sok gyermekverset tartalmazó füzetet adott ki. Nyomtatásban megjelent verses földrajza (Földismertető, Kis utazó), természetrajza (Kis kert, Kis természet), történelme, erkölcstana. Lukács Pál az elsők között hangoztatta, hogy a gyermekek számára olyan „könyvecskéket” keli írni, amelyek szem előtt tartják a gyermek életkorát, tárgyi tudását, érdeklődési körét és szókincsét. Művein keresztül meg is találta az utat az ifjúság minden korosztályához. A legkisebbeknek írta pl. a Kis mesélgető, a Dalkönyvecske, a Kis verselgető és a Kis citera c. füzeteit. Az iskoláskorúaknak és a serdülőknek szánta a Lukács Pál hegedűje, a Kis utazó, a Földismertető, a Kis természet és a Kis kert c. könyveit.

Könyvein keresztül megismertette kis olvasóival a más vidéken élő gyermekek léletVörös Péter