Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Emlékezés Pongrácz Lajosra

■czimii hetilapja megyeszerte előfizetésre szokott módon ajánlani rendeltetett.” (Kivonatok Hontvármegye jegyzőkönyveiből 1848—49 — és 1861-ről. Kivonta Pongrácz Lajos Hontvármegye volt főjegyzője, később alispánja. Selmecbánya, 1890.)

S bár a tervezett újságból csak Honti Krónika lett, ez is csupán két szám erejéig jelent meg, mégis érdemes itt megállnunk egy kicsit. Mindenekelőtt a szervezés körüli buzgólkodások érdemelnek figyelmet. Az efféle úttörő cselekedet abban az időben nem volt könnyű munka. Pongrácz tervezett hetilapjára mindössze Ötvenen fizettek elő. Amennyiben ez kevés fedezetet jelentett, s ráadásul akkor még nyomda sem volt a közelben, Pongrácz csak a Honti Krónika c. folyóiratot indíthatta meg.

Až első számban a szerkesztő közli az alapítók, vagyis azon községek és egyének nevét, akik sajtótermékére előfizettek. Ezek közt találjuk többek közt Fegyvernek, Füzesgyarmat, Ipolypásztó, Nagypeszek, Ipolykeszi és Kiskeszi falvakat, Varga József és Csepregi István szálkái jobbágyokat, valamint a felsőbb osztály képviselői közül Ivánka Zsigmondot, Laszkáry Miklóst, Luka Lajost és Pongrácz Pétert. A Krónika, amely egy „petákba” került, Pesten jelent meg a Trattner Noymdában.

A néphez intézett „Vezérszódban Pongrácz sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eredeti terve nem sikerült, azaz a jelzett hetilap megjelenése elmaradt. Erről így ír: „Szomorú pedig a szívem most azért: hogy én nektek édesfeleim Pünkösdre újságot Ígértem, s nem adhatok egyebet, mint ezen krónikát.” (Honti Krónika — Első darab: Marczius- tól — Júniusig.)

A szerkesztő ezzel kapcsolatban továbbá bírálóan megjegyzi, hogy az egész megyéből nem akadt száz mecénása sem; s a „közjövedelmek” nem a „szegény ember tarisznyájába, hanem nagyobbára vagy a bírák uraimék torkába” mennek, vagy „elfogy úgy, hogy semmi látványuk nincs”. Pongrácz azokat az urakat, akik sajnáltak e nemes célra „öt bankó forintot” fizetni, úgy „truccolja” meg, hogy ingyen küld nekik lapot. Hogy kedvét a megyei előkelőségek közömbössége sem szegte, az alábbi sorokkal bizonyította: „Azon ficzkókat pádig, kik előttetek elakarnák zárni a világosságot, az által truczolom meg: hogy e Krónikát egyenként, melly nekem most 10 ezüst garajczárba kerül, a szegény embernek árkusával egy rossz petákon adom.”

Krónikájával Pongrácz mindenekelőtt a népet akarta tájékoztatni a haza állapotáról, az országgyűlésekről meg a külföldi haladó mozgalmakról. Hogy lapját csak rövid ideig tudta szerkeszteni, ahhoz hozzájárult az is, hogy 1848 őszén a pénzügyminisztériumhoz hívták őt Pestre. A pesti állás felkínálásáról tanúskodik egyébként Kossuth személyesen Pongráczhoz intézett levele. A levelet maga Pongrácz tette közzé egyik könyvéiben. Szövege így hangzik: „Méltányolni kívánom önnek az adó és pénzügyekben képzettségét. Ö Fensége s Nádor a királyi Helytartó előterjesztésemre Önt pénzügyi tárcámhoz az adó és pénzügyi osztályban 1500 frtnyi évi fizetéssel kinevezni méltóz- tatott. Midőn erről Önt értesítem, meg vagyok győződve, hogy Ön e hivatalt elvállaland- ván, azt akként kezelendi, hogy abból a hazára üdv és haszon háramoljék. Fizetése felesketési napjától veendi kezdetét. Esküjét kezeimhez teendi le. Kelt Budapesten, szeptember 7-én 1848. Pénzügyminiszter Kossuth Lajos s. k.” (Pongrácz Lajos: Szemelvények egy régi vármegyei táblabírónak hátrahagyott dolgozataiból [Egy hivatalos eskütétel] Budapsst 1898, Budapesti Hírlap Nyomdája).

A szabadságharc bukása után Pongrácz nem vállalt hivatalt megyéjében. Az Alföldön volt jószágigazgató, s csak 1861-ben lett újra főjegyző Ipolyságon. Ezt követően rövid időre Esztergomban telepedett le, ahol saját szerkesztésében vegyes tartalmú hetilapként adta ki az Esztergomi Újságot. A lapszerkesztő akkori nehéz körülményeiről írja •Szemelvényeiben később az alábbiakat: „.. . diplomácziai tudománnyal kellett birni egy esztergomi lap kiadójának, mert ha az szorosan egyházivá válik, tán fennállhat, de nem lesz olvasva a világi közönség által. Ha hivatalossá válik, azon időben előfordul attól a polgári és földbirtokos független osztály, sőt a hazafias érzelmű klérus is. Ha -pedig kizárólag ellenzéki lap lesz, már t. i. a mennyire ez időben lehetett: ellenségévé teszi a megyei és városi tisztviselőket, a remélhető előfizetőket.” (Az első esztergomi lap és Scitovszky prímás. Szemelvények — 35. oldal)

Miután Pongrácz újra visszatért megyéjébe, nagy lendülettel látott hozzá a közéleti, •társadalmi és kulturális munkához. Megalakította az Ipolysági Műkedvelői Kört, melynek „működése úgy a társadalmi élet, mint a különböző jótékony célok javára szolgált.” (Hontvármegye monográfiája — 268. oldal)