Irodalmi Szemle, 1983

1983/6 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Emlékezés Pongrácz Lajosra

Csáky Károly EMLÉKEZÉS PONGRÁCZ LAJOSRA

Gimnazista koromban került először kezembe Hont vármegye monográfiája, s annak Irodalom, tudomány, művészet c. fejezetében találkoztam Pongrácz Lajos nevével. Rajta kívül még a család öt tagjáról olvastam rövid összefoglalót ebben a kiadványban. A Pongráczok 'ősi családfája egyébként 1241-ig vezethető vissza. A hajdani Liptó megyéből származtak, s valamikor a múlt század elején telepedhettek le Hontban. Felsőtúron kívül birtokaik voltak Ipolypásztón, Zalabán, Terbegecen s ínég más helyeken is. A felsőtúri ág tagjai nem viseltek bárói vagy grófi címet, középnemesek voltak inkább. És ami ennél talán sokkal lényegesebb, valamennyien nagy műveltséggel rendelkeztek: közügyekkel, társadalomtudományokkal és művészettel foglalkoztak. Többen részt vettek közülük az 1848/49-es szabadságharcban. Lászlót például maga Kossuth nevezte ki századosnak, Görgey pedig Selmecen őrnaggyá, később alezredessé léptette elő. Sándor, Lajos testvére altábornagy volt; a másik testvér, István, a tábornoki rangig vitte. Részt vett a bányavárosok téli hadjárataiban, harcolt a kápolnai és a mezőkövesdi csatában. De ott volt Győrben és Komáromban is, Világos után pedig három évig raboskodott Aradon.

Pongrácz Lajos nem volt katonatípus, a szabadságharc ideje alatt csupán nemzetőrként tevékenykedett. A birtokgyarapítással sem törődött sokat, életét ehelyett a közügy szolgálatába állította. Hat évtizedet töltött a közpályán: volt szolgabíró, főjegyző, törvényszéki ülnök, táblabíró és alispán.

A megye kiváló férfia és krónikása, a haladó mozgalmak pártolója s a kultúra mecénása, a lapszerkesztő és publicista 1815. február 15-én született az Ipolysághoz közeli Felsőtúron. Ugyanitt temették el 1899. augusztus 13-án. Hosszú időn keresztül azonban hiába kutattam szülőföldjén a valamikor köztiszteletben álló férfiú emléke után. És hiába akartam róla többet tudni, mint amennyit egykor az említett monográfiában olvastam.

De miért is érdemes nyomoznunk utána? Talán már azért is, mert — amint azt az egyik nekrológban olvashatjuk, „életének minden pillanatát a megye javára értékesítette.” (Honti Lapok, 1899. aug. 17.)

Pongrácz már mint fiatal joggyakornok tevékenyen részt vett a negyvenes évek mozgalmaiban. 1841-ben honti levelezője volt Kossuth Pesti Hírlapjának. Cikkei egy későbbi értékelés szerint „élénkek, szellemesek s olykor csípősek” voltak. (Honti Lapok, 1899. aug. 24.)

A fiatal köztisztviselő gyakran küldött tudósításokat a megye szellemi mozgalmairól, az ellenzék radikális törekvéseiről más lapnak, pl. a Pesti Naplónak is. Pongrácz Elemér írta ezzel kapcsolatban 1899-ben a következőket: „Nem egy két sornyi száraz tudósítást írt ő a lapokba, hanem érdekes, szellemes cikkeket, melyek közül bármelyiket az akkori idők remek korrajzának fogadhatjuk el.” (Honti Lapok, 1899. aug. 24—34. szám)

1845-ben a konzervatívok a politikai pályán Pongrácz Lajost is háttérbe szorították. Ám hitében meg nem rendítették. A negyvennyolcas eseményeket nagy lelkesedéssel fogadta, s megyéjében rendkívüli vállalkozásba kezdett. Újságot akart kiadni — elsőként Hontban. Az általa később megjelentetett jegyzőkönyvi kivonatokban olvashatjuk az alábbiakat: „Pongrácz Lajos folyamodására, az általa kiadni ohajtott Honti Újság