Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Dávid Teréz: Séta a MATESZ körül
Dávid Teréz SÉTA A MATESZ KÖRÜL Közeledik a komáromi MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ fennállásának harmincadik évfordulója, ideje lemérni a megtett utat, ős a többek által nagyon találóan jelzett „örökzöld problémákat” végre megoldani. De legalábbis felhívni az illetékesek figyelmét azokra a körülményekre, melyek az indulás óta vajmi keveset változtak. A színház 1953. január 31-én Urbán Ernő TŰZKERESZTSÉG című falusi tárgyú drámájával nyitotta meg kapuit. A műsorfüzetbe Fellegi István, a színház első igazgatója egyebek között a következőket írta: „Színházunk megalapításának egyik sajátos körülménye, hogy bár hivatásos színházat szervezünk, sem színházi szakembereink, sem színészeink elegendő számban nincsenek. Mégis szilárdan bízunk abban, hogy a MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ munka- közössége hamarosan magas átlagos színvonalat ér el. Tudatosítjuk ugyanis, hogy amikor a színészek tanulják és előadják a mai szocialista drámákat, ezek a színdarabok formálóan hatnak a szocialista színművészetre is. Állandó rendezőnk még nincs. Első darabunk szakszerű, magas színvonalú betanítását a pozsonyi Nemzeti Színház művészi vezetőségének köszönhetjük.” írását így fejezi be Fellegi: „A Magyar Területi Színház az első állandó magyar állami színház Csehszlovákiában, ezért úgy kell működnie a művészi, technikai és adminisztratív munkatársak kinevelésében, valamint dramaturgiai politikájában, hogy megteremtse egy sokkal szélesebb alapokon nyugvó csehszlovákiai magyar színjátszás •előfeltételeit.” Az indulást pozitív bírálatok, csalhatatlannak tűnő kinyilatkoztatások, a művészi fejlődés reményének előlegezése kísérte. Nehéz lenne ma eldönteni, hogy mennyi volt ezekben a bírálatokban a teljesítmények iránt tanúsított tárgyilagosság, és mennyi a végre nyilvános fórumot kapott magyar szó keltette lelkesedés. Tudjuk, milyen évek előzték meg az indulást. A hosszú idő után ismét feléledt magyar nyelvű színjátszás többet jelentett akkoriban, mint csupán a színpadi művészet tolmácsolását. Fellegi felismerte és hasznára fordította az adott lehetőségeket. Irányítása alatt magyarul is beszélő — a szlovák színjátszás élén járó — szakembereket hívott vendégül, akik társulata tagjait a szakma alapismereteibe avatták be. Stefan Műnk, Martin Gregor, Pavel Rímsky, Igor Cieľ, Martin Hollý, Ondrej Rajniak, Jozef Feľbaba, Bronislav Koreň, František Krištof Veselý, Viktor Lukáč, Zuzana Boče- ková, Ludmilla Purkyňová, Pavel Gábor — Harmos Károly, Vécsei József segítettek színpadra egy-egy előadást. A bemutató előadásokon megjelentek szlovák és magyar vezető funkcionáriusok, a szlovák színházi élet élenjárói: Andrej Bagar, Janko Borodáč, Ivan Thurzo, Ján Kákoš, Peter Karvaš, dr. Zoltán Rámpák, Ladislav Obuch, Ladislav Luknár... Tanárok, írók, dramaturgok, a szlovák és magyar újságírók elitje. Magyar- országról a színpadismerők élvonalába tartozó Lendvay Ferenc, a szép színpadi beszédre oktató Fischer Sándor vállalkoztak arra, hogy a zömében műkedvelőkből összeverődött együttest a hivatás magaslatára vezessék. Valószínűleg ennek az igyekvésnek eredménye mutatkozott a bírálatokban is. Egyebek között: LEÁNYNÉZÖ — „A fiatal magyar színészeknek sikerült a drámai feszültséget a legművészibb, legmes- ieribb eszközökkel megoldani.” (Dolgozó Nő, 1953) — .......a komáromi együttes
