Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Dávid Teréz: Séta a MATESZ körül

ismét győzött. Nyugodt lélekkel hasonlíthatjuk a „Leánynéző” bemutatóját egy megnyert csatához...” (Oj Szó, 1953. IV. 5.] — „A FIGARO előadása ismét megmutatta, hogy milyen komoly értékekkel rendelkezik a Magyar Területi Színház. A nagyszerűen összeforrott együttes Beaumarchais komédiájához illő könnyed lendülettel viszi színre a darabot, néha valósággal a commedia dell’arte hangulatát keltve.” (Új Szó, 1955. febr. 12.) — „A FINOM ÚRIHÄZ bemutatója újabb bizonyítéka annak, hogy a MATESZ együttese szüntelenül fejlődik, és előadásai mély élményt nyújtanak a közönségnek.” (Oj Szó, 1955.)

A Tanítónő bemutatása után írta az akkoriban megjelenő FÁKLYA című hetilap: „A Tanítónő bemutatója bebizonyította, hogy a MATESZ együttese kiváló teljesítményekre, nagyszerű előadásokra képes, ha munkáját hozzáértő, feladata magaslatán álló rendező irányítja ..

Mi sem természetesebb tehát, hogy Fellegi megragadta az alkalmat és igyekezett színháza számára állandó rendezőt, dramaturgot szerezni. Az utóbbit Klimits Lajos személyében vélte megtalálni, aki 1956-ban dramaturgiai szakon végezte tanulmányait a bratislavai Színművészeti Főiskolán. Konzultációkra már a MATESZ-től járt Bratisla- vába és a MATESZ társulatánál rendezte vizsgaelőadását is. Klimits Lajos ma a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának főmunkatársa. Erről a kísérletről így számolt be: „Kezdő voltam akkoriban minden téren. Gyakorlatilag még sokat nem tudtam a mesterségből, de éppen azért nagy lendülettel fogtam munkához, és a csehszlovákiai magyar drámairodalom fejlesztését tartottam szívügyemnek. Ugyanis a főiskolán — három éven át — úgy vezettek minket, hogy a korszerű színház elsősorban eredeti, új darabokra építheti műsorpolitikáját. Ezért van a színházban szükség szakképzett dramaturgokra. Munkám távlati fejlődését tehát elsősorban a hazai írókkal való együttműködésben véltem megtalálni. Oj darabok létrehozásában szerettem volna együttműködni. A helyszínen azonban kiderült, hogy az én elképzelésem naiv, nem reális, a színház vezetőségének más volt a véleménye. Nem zárkóztak ugyan el új szerzők bemutatásától sem, de műsorpolitikájukat elsősorban jól bevált, kész darabokra építették. Olyan darabokra, melyek már más színházakban sikert arattak. Tehát lényegében Komáromban olyan munka várt rám, amit minden nehézség nélkül meg tudott oldani egy jól képzett irodalmi titkár. Ezért a színház vezetőségével ellentéteim támadtak, én is türelmetlen voltam, jól jött tehát, hogy befejeztem főiskolai tanulmányaimat és zsebemben a diplomával távozhattam a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásához, ahol több mint húsz évet töltöttem el.”

Klimits távozása után és jobb megoldás híján Fellegi rendezővé nevezte ki a színház élenjáró színészét, Konrád Józsefet. Az igazgató javára kell írni, hogy hosszas huzavona után sikerült elérnie, hogy a Szlovák Színművészeti Főiskolára bizonyos arányszámú magyar színész —, illetve rendező- és dramaturgjelöltet is hajlandóak voltak jelentkezés esetén felvenni.

Eredménynek már ez is jelentős volt, Fellegi István mégsem érte meg a tizedik évfordulót a színháznál. Távozásának nem a legjelentéktelenebb okául szakavatatlanságát hozták fel, hangoztatván, hogy a közönség „uszályába” szegődve a könnyű műfajt, zenés, darabok előadását szorgalmazza (zenekar és énekes színészek nélkül) — azokban az időkben, amikor a kritikusok a MATESZ színpadán „avantgarde” előadásokat szerettek volna már látni. Fellegi védekezése nem volt új keletű: azt magyarázta, hogy zenés előadásokkal kívánja a közönséget színházlátogatásra szoktatni, hogy azután a komoly tárgyú darabok előadásait is megnézzék. Azonfelül a MATESZ-nek megfelelő színházépület sem állt rendelkezésre. Ügy mondta, műsorpolitikáját eme tényezők is befolyásolják. No és azt is rossz néven vették az állandó rendező-problémákkal viaskodó Fellegitől, hogy szakavatottság nélkül ő maga is rendezni kezdett.

Fennállásának tizedik évfordulóját tehát igazgató nélkül érte meg a színház, úgynevezett művészeti tanács vezetésével, élén Konrád Józseffel. Az ünnepi műsorfüzetbe Lőrincz Gyula, a CSEMADOK országos elnöike írt köszöntőt. Örömét fejezte ki afölött, hogy annak idején megnyílt a Magyar Területi Színház, hogy anyanyelvűnk tisztasága hivatásos ápolókra talált. Örömét fejezte ki azért, hogy kulturális életünk gazdagabb lett, és hogy a „Magyar Területi Színház úttörőjévé válik a szocialista kultúrának, a szocialista dráma kialakításának, hogy számtalan műkedvelő színjátszó csoportún^ példaképre talál a komáromi Magyar Területi Színházban.”