Irodalmi Szemle, 1983
1983/5 - NAPLÓ - Varga Erzsébet: Dénes György hatvanéves
Dénes György hatvanéves .. soha nem akartam a fellegek közt járni, csak néhány olyan verset írni, amely visszájái az emberben. Nem tudom, sikerült-e. Ha igen, örülök neki, ha nem, arról sem tehetek. Hangadó se akartam lenni, nem természetem, de az írást nem hagynám abba. Szolgálni akartam, nem tündökölni. Szolgálni a népemet, a népeket. És ha megkérdeznék, kit tartok költőnek, azt felelném, hogy azt, aki nem adja fel, és bukásaival, tragédiáival is költészetét igazolja. Akinek van mersze mindig újrakezdeni, még akkor is, ha sokan fattyúhajtásnak minősítik a költészetét” — vallja Dénes György a Tóth Lászlónak adott interjújában (Vita és vallomás, 89. old.). Ez a prózában megfogalmazott ars poetica teljes mértékben fedi Dénes György eddig megtett költői útját: vele kezdődik a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom, övéi az első versek, övé az első verskötet, az ő költészetét minősítették először „fattyúhajtásnak”, a sematizmus iskolapéldájának, neki kellett először újrakezdeni, költészetét igazolni. S bírálói éppen ennek az elsőségnek a jelentőségét nem tudatosították kellőképpen: azt tudniillik, hogy akkor, az ötvenes évek legelején az irodalomteremtés aktusán volt a hangsúly, a cselekedni kell sürgető parancsának kellett engedelmeskedni elsősorban. Cselekedni pedig csakis korhoz kötötten, a kor adta lehetőségekkel élve, a kor meghatározta feltételek között lehetséges. Miként azt egy másik csehszlovákiai magyar költő, még a felszabadulás előtt írta, nincs a világon semmiféle csonttorony, a forgatagban mindenki benne van. Aki pedig tudatosan vállalja a szolgálatot, az meg sem próbálhat kilépni a forgatagból: annak emberi-költői tartása csakis a kötöttség, a kötődés lehet. A hűség és a felelősség. Hűség a néphez — Dénes esetében az új, igazabb társadalmi rendért meghalt Ruszó Jánosok meg a történelem által rászedett Tóth Pisták népéhez —, s felelősség ezért a népért, a közösségi sorsért, az emberiség emberi holnapjáért. Dénes György költészete a hűség és a felelősség versekbe foglalása, a „fogódzom beléd, kicsi népem” sorban megfogalmazott szeretet szüntelen megvallása, szülő- földhöz-anyanyelvhez-ragaszkodás, a jelent s jövőt meghatározó közösségi múlt vállalása, a cselekvő indulatú együvétartozás kifejezése. Korral szóló, holnapféltő kö- zösségvigyázás, jövőbe figyelő mellreöle- lés. S ha mindezt tudatosítjuk, egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy — a költészetét „fattyúhajtásnak” vagy „szerény értékű kordokumentumnak” minősítő kritikák ellenére — Dénes ma a legnépszerűbb, tehát a legnagyobb hatású költőnk. Mert hűségének és felelősségének tárgya verseinek olvasásával válaszol a költő „szeretlek én holtig” vallomására. S azt hiszem, az elképzelhető legpozitívabb válasz ez: hiszen az irodalom, az írott szó az olvasás által realizálódik, válik valóban irodalommá. A vers, amelyet senki sem olvas, senkinek sem .kell — legyen bár a legnagyobb esztétikai értékek hordozója —. olyan, akár a lakatlan ház vagy a sosem viselt ruha: nem teljesíti funkcióját, önmagáért van, felesleges. Dénes György versei — tények bizonyítják — nem ilyen versek. A hatvanéves költő irodalomnépszerűsítőként is elismerésre méltó munkát végez: mint a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője már több mint harminc esztendeje propagálja a csehszlovákiai nemzeti és nemzetiségi irodalmak figyelemre érdemes eredményeit. Hatvanadik születésnapja alkalmából szerkesztőségünk s a magam nevében is kívánom neki, hogy továbbra is legyen ereje a maga vállalta nemes szolgálathoz, s hogy hűségét és ragaszkodását a jövőben Is verseinek realizálásával viszonozzák az olvasók, mert verset írni, költőnek lenni csak így érdemes. Varga Erzsébet
