Irodalmi Szemle, 1983
1983/5 - NAPLÓ - Dobos László: Visszaolvasás
vagy szórványos kezdeményezés volt, mára folyamat lett. Hisz tudjuk, a múlt tükör, önmagunk tükre, mely mozaikdarabokból, megszámlálhatatlan kis részből lesz egész. Mi — sajnos, megkésve — most olvassuk újra nemzetiségi múlt időnket. Vizsgáljuk történelmünk rétegződését, társadalmi folyamatokat elemzünk, kutatjuk sorsok, alkotó életutak forrásait és tanulságait. Genezisünket akarjuk tudni és látni azt, ahonnan jöttünk és ahogy jöttünk. A forrásvidékeket akarjuk tudni és felmutatni. Most hívjuk elő emlékezetünket, most írjuk történelmünket. A történelmi idő végtelen. Múltszemléletünk egyik jellemzője, hogy nemzetiségi múltban gondolkodunk. Hat évtized, két emberöltő. Ez a hat évtized hivatkozási időnk, irodalom, pedagógia, népművelés meghatározó időkerete — ez történelem — és társadalomszemléletünk alapja. Pedig történelmi tudatunk nem épülhet a ;ki- zárólagosság elvére: a közelmúlt nem zárhatja ki a távolabbi múlt ismeretét és értését. Az egészséges történetszemlélet, az irodalom s egyáltalán a gondolkodás folytonosságot igényel: a történelmi folyamatot s e folyamat logikáját akarja látni és láttatni. Meggyőződésem, hogy az irodalmi gondolkodás érdekében is ki kell terjesztenünk történetszemléletünk határait. 1919 nehezen érthető a hatvanhetes kiegyezés nélkül, a kiegyezés értéséhez 1848 ismerete szükséges, a szabadságharc kiváltó okai a reformkorban gyökereznek és így tovább, az idők kezdetéig. Gyakran szinte irigykedve hivatkozunk a romániai magyar irodalom műveire, Sütő András, Páskándi Géza, Kocsis István, Csi- ki László és Székely János történelmi drámáira. Az erdélyi magyar irodalomban nagy történelmi erő, nagy történelmi tapasztalat van jelen. A fejedelemség kora, az erdélyi államiság s ez államiság erőviszonyai — elhatároló és meghatározó élmény. Az irodalom pótolhatatlan forrásvidéke. A fejedelemség hatalmi struktúrájában jól láthatók az emberi természetrajz felfokozott megnyilvánulásai, a cselekvés területei, az, amit lehet és az, amit kell: a magatartásbeli polarizálódás, a szenvedély szélsőségei, tisztesség és becstelenség, gyávaság és bátorság, nyíltság és ravaszság, rátermettség és képtelenség ... A gondolkodás, a műveltség, vá- laszutak, dilemmák — az erdélyi fejedelemség önmagában egy kétszáz éves dráma a megmaradásért. Persze az erdélyi fejedelemséget nem lehet ismételni. Feltámasztani sem. De az államiság történelmi vetülete számos nemzedéket tett és tehetett történelemre és erkölcsre érzékennyé. Sokféle emberi magatartás példája lett... Nagyrészt az előtörténettel függ össze, hogy nekünk például nincs kisebbségi történelmi drámaírásunk. Hasonló okokkal magyarázható a szlovák történelmi drámaírás állapota is. A történelmet nem lehet kitalálni, de saját történelmünk helyeit el kell foglalnunk, magunkévá kell tennünk. Azt a történelmet, ami van. Egy jugoszláviai magyar költő fejtegette: nem hisz a múltban és a jövőben, csak a jelenben. Múlt és jövő számára a legnagyobb tehertétel. Nem tudok vele egyetérteni. Múlt nélkül nincs jelen — szinte közhelyként ismételgetjük. A múlt persze nem öncél, tudása, ismerete önmagunk helyének és idejének meghatározója. Kik vagyunk? Ki vagyok? A könyv írásaival dokumentálni kívánom a letűnt időt. s gazdagítani emberi-irodalmi emlékezetünket. (1981)
