Irodalmi Szemle, 1983
1983/5 - Lovicsek Béla: Feltámadás hajnali négykor (elbeszélés)
FELTÁMADÁS HAJNALI NÉGYKOR Akkor már harmadik hónapja „vendégeskedtem“ a város peremére szorult tüdőgondozó intézményben. A nyárelő langymelegében órák hosszat elüldögéltem a komor épületeket övező parkban. Sokszor már úgy éreztem magam, mintha előre betervezett tartozéka lennék a parknak, akár a pázsitfűben guggoló bokrok, cserjék, díszfák, ezüstfenyők, no meg a pepita derekú nyírfák. Valahányszor rájuk néztem, mindig a feleségem jutott eszembe — mellesleg máskor is eszembe jut... Neki volt évekkel ezelőtt egy pepita kiskosztümje. Mikor magara öltötte, öregem, mintha a divatlapból lépett volna ki. Mindegy, ez nem tartozik ide, bár ... Szóval, hosszú töprengéseim és tűnődéseim közepette olykor felidegesített, olykor megnyugtatott az a sehol másutt nem tapasztalható süket csend, amely körülvett. . . Hiszed, vagy sem, ott még a madarak is csendesebbre fogták a trillájukat. Mintha megérezték és tudták volna, hogy kellő tisztelettel kell várni és fogadni a gyakori vendégként megjelenő „halált“. Nem tudom, te hogy állsz vele, számomra undorító és riasztó az elmúlás fogalmát tartalmazó szó. Mennyivel szimpatikusabb és elfogadhatóbb lenne például a „tündérke“ szó, nem igaz? ... Ha lesz még rá i,dőm, gondoltam, javaslatot nyújtok be az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, hogy minden népek és nemzetek szótárából végérvényesen töröljék a halált, s helyette fogadják el és tegyék kötelezővé mindenki számára a tündérkét. Mert nézd csak, öregem, ha már egyszer el kell távoznia az embernek, nem mindegy ám, hogy egy kaszás csontváz oldalán, vagy pedig egy leheletszerűen lebegő, rózsaszín ruhás tündérke ölelésében távozik .. . Gyerekkoromban sokat szenvedtem a fogaimmal, persze azóta is. Amikor édesanyám kézenfogva vonszolt a fogorvoshoz, egész úton bömböltem félelmemben, ő meg azzal nyugtatott meg vigasztalt, hogy ne féljek, nem fog fájni. Én viszont tudtam, hogy fájni fog, meg azt is, hogy a kitépett fogam helye üresen marad, amit idővel esetleg — ha jut rá pénz — műfoggal lehet pótolni, mint ahogy az ágyszomszédom légcsövét is műcsővel pótolják. Az egészben az a legborzasztóbb, hogy rám is hasonló sors várt. .. Akkoriban sokszor eltűnődtem és gyakran eszembe jutott, ami a front alatt történt velem ott, Gömörorsziágban, a kis tanyán . .. Kilenc éves múltam és csak annyit tudtam a világból, amennyit magam körül láttam belőle. Nagyon szép vol;t az erdőkkel borított, mezsgyékkel, ösvényekkel meg dűlőutakkal szabdalt vidék, a dombok, hajlatok, völgyek, lankák... Szépek voltak a havas telek, a forró nyarak, a gyümölcsérlelő őszök, a tehenek, ludak, csirkék, kacsák, kecskék, bárányok fellegnyi seregének a tarkasága... Aztán sehol semmi, egyszer csak nagyon fontos tereppé vált az a néhány házból álló tanya. Hogy kiknek és miért, honnan tudtam volna . .. Pillanatok alatt rettenetes harctérré változott Lovicsek Béla
