Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - Rácz Olivér: A világ vége előtt két óra harminc perccel (elbeszélés)
rohamos kihűlése már a következő percek, sőt,.-másodpercek során bekövetkezik ... — Jesszus Mária — kiáltott fel Mammie —, máris érzem, milyen hideg kezd lenni: Nézd, Boyd — az orchideák máris darvadoznak! — Ugyan — mondta Boyd idegesen —, a kardliliomok még sohasem voltak ennyire üdék. — Igen, mert a liliomok a hűvösséget kedvelik: Boyd! Tégy már valamit, az isten szerelmére! — De Mammie — szólt közbe Edna, a nagy francia ablak mellett függő szobai hőmérőre pillantva —hiszen a hőmérő 56 fokot mutat... — Fahrenheitben, természetesen. Ami Celziuszban, öhm, 26 fokot, nem, huszonnégyet jelent — jegyezte meg Frank bölcsen. — Árnyékban. Éppen elég. Marhaság az egész. — Lehet, hogy nektek marhaság — kiáltott fel Mammie megdühödve —, de én fázom! Azt a hőmérőt is megehette a fene ettől a sok alfától meg köbgyök epszilontól, meg *mit tudom én! Nos, ha ti [tétlenül ültök a feneketeken, hát majd én cselekszem. Edna, hozd be a hálóból az összes takarókat, paplanokat, plédeket: Frankie, te rohanj a konyhába, hozd be a villanyforralót, a pirítóssü- tőt, mindent. A kávéfőzőt is! — Ha ez az izé igaz, akkor áram sem lesz — vélte Frank bizonytalanul. — Hölgyeim és uraim — búgott fel a képernyőn az előbbi bemondó férfias, hangja —, Howling-Bowling professzor előadását hallották. Kérem, őrizzék meg nyugalmukat'. Azt tanácsoljuk, rendezzenek el mindent, amit még fontosnak tartanak — noha — mondta fennkölt nyugalommal —, ennek most már természetesen nincsen túlzottan sok értelme ... De mégis: ne feledkezzenek meg róla,, hogy Önök az Államok fegyelmezett polgárai. Legújabb híreink szerint az északi államok már jég alatt állanak. A Szovjetunió — mondta diadalmas kis mosoly- lyal — mindörökre eltűnt a Föld színéről. Hölgyeim és uraim, kérem, őrizzék meg nyugalmukat! — Tökfilkók — hördült fel Boyd megbántottan. — Egyebet sem tudnak, csak — őrizzék meg nyugalmukat! Na, én megyek — mondta elszántan, >és némi nyögések közepette, felemelkedett a karosszékéből. — Hova? — nézett rá Mammie megrökönyödve. — A bankba. Hazahozom az aranyrudakat. Frankie, jössz? — Daddy, te megőrültél! — kiáltott fel Edna. — Frankie, egy tapodtat sem mégy! Itt maradsz, velem. Tedd, amit Mammie mondott! — Nos, így is jól van — mondta Boyd sértődötten. — Ti tudjátok. De ha aztán itt maradunk egy fillér nélkül, nekem ne rágjátok a fülemet. — Daddy, mondom, hogy megőrültél — förmedt rá Edna. — Nem mondanád meg, mihez kezdjünk az aranyrúdjaiddal a jéghegyek között? ... Istenem, de hőség van itt — fakadt ki összefüggéstelenül. — Mammie — sikoltott fel boldogan —, ne hozzam be a sífelszereléseinket is? — Remek ötlet — bólintott rá Mammie komolyan. — De ne beszélj ilyen tiszteletlenül az apáddal. Nem illik. Boyd, légy olyan szíves, szedd fel a szőnyegeket és tépd fel a parkettet a szoba közepén: ott fogunk majd tüzelni. Siess, Boyd, láss hozzá! — Ördög vigyen el, ha megteszem — berzenkedett Boyd. — Hát májr mindenkinek elment az esze ebben a rohadt házban? Sértődötten elnyúlt a karosszékben, cigarettára gyújtott. — Boyd, azonnal oltsd el a cigarettádat — sikoltott fel Mammiie —, ha ez: a gamma izé ránk tuttyan, akkor az oxigén körül is bizonyára hézagok lesznek. Frankie, keríts valami feszítő vasat. Ott lesz a kamrában.
