Irodalmi Szemle, 1983
1983/4 - Jaroslav Hašek: Dekameron (IX.)
ros- és frontparancsnok dolga a foglyok eltartása. Ö erre egy kopejkát sem ad. Az ezredpénztárban összevissza 12 000 rubelje van és már háromszor küldött pénzért a tábori kaznacsejsztvóra, de még egy rubelt sem kapott. Közöltem vele, hogy nekem mint város- és frontparancsnoknak két rubel van a pénztáramban, hogy ha mindent összeszámolnék, amivel az átvonuló csapattesteket ellátó különböző testületeknek tartozom, több mint egymillió rubelt tenne ki az adósságom. A számlákat ugyan a „goszudarsztvenni kontrolon” keresztül a szimbirszki hadbiztosságra küldöm, de e számlák közül egyelőre még egy sincs kifizetve, úgyhogy egyhavi itt tartózkodásom mérlege „két rubel aktíva, és valamivel több mint egymillió rubel passzíva”. S e nagyszerű forgalom mellett már harmadik napja csak teát iszom tejjel és fehér kenyeret harapok hozzá, reggel, délben, este. Hogy nincs egy szem cukrom, húst már több mint egy hete nem láttam, scsit pedig már több mint tizennégy napja nem ettem. Hogy már nem is emlékszem1, milyen a vaj vagy a szalonna. — Nyomorom ecsetelése könnyeket csalt a pétervári lovasság parancsnokának szemébe. „Ha így áll a dolog, az összes foglyot magam élelmezem. Hadtápunknál komoly készleteink vannak. A hátországban szereztünk egy kicsit az ellenségtől", mondta, nyilván megrendülten. Aztán a foglyok pontos számát kérte és elment. Távozása után kapcsolatba léptem s néhány sürgönyt cseréltem a keleti front törzsével, két tisztán gazdasági jellegűt, egyet meg a foglyok számára vonatkozóan. A következő választ kaptam: „A tábori kaznacsejsztvo parancsot kapott, hogy fizessen ki önnek 12 millió rubel előleget. A foglyokat sorolja be a hadseregbe: a baskír eszkadronokat a pétervári lovasságba mint önálló egységet, amelyet az elfogott baskírokkal első szovjet baskír ezreddé egészít ki. Az 54. szterlitamati ezred elfogott zászlóalját sorolja be a tveri forradalmi ezredbe. A foglyokat ossza szét az ezred századaiban. Makarov ezredest haladéktalanul bocsássa a keleti hadsereg vezérkarának rendelkezésére. Ha vonakodnék, lője főbe.” Hivattam tovariš Jerohimovot meg a pétervári lovasság parancsnokát. A pétervári lovasság parancsnoka azonban egyedül érkezett. Jerohimov helyett az ezred adjutánsa jelentkezett és közölte, hogy tovariš Jerohimov magához vett két fegyveres katonát, és éppen kivezette Makarov ezredest a szeszgyárból, ahol a foglyok tartózkodnak, s az erdő felé indult vele. Lóháton értem utol Jerohimovot, amikor katonáival meg az ezredessel éppen Kis Bugulma felé fordult az alacsony fenyvesben. „Kuda?”, ordítottam rá. Jerohimov olyan pofát vágott, mint amikor a tanító saját tanítványát kapja rajta a körtefáján, ahogy éppen körtét töm a zsebébe. Egy pillanatig tanácstalanul bámulta az ezredest, a fenyvest, katonáit, saját cipőjét, aztán bátortalan hangon megszólalt: „Sétára megyek az ezredessel, ide az erdőbe.” „No”, mondtam, „akkor már eleget sétált, induljon előre, én meg majd egyedül megyek vissza az ezredessel.” A mérges ezredesen egy szemernyi félelem sem látszott. Kantárszárán vezettem a lovat, az ezredes meg mellettem lépdelt. „Makarov ezredes”, mondtam, „én most kimentettem önt egy kellemetlen helyzetből, és holnap elküldöm Szimbirszkbe, a törzshöz. Ön mozgósítva van”, fejeztem be nyájasan. Alighogy a végére értem, az ezredes akkorát ütött hatalmas medvemancsával a halántékomra, hogy hang nélkül zuhantam az út menti hóba. Azt hiszem, ott is fagytam volna meg, ha valamivel később rám nem talál két, szánjával Bugulmából jövő muzsik. Visszafordultak és hazavittek. Másnap töröltem a foglyok jegyzékéről Makarov ezredest, a városparancsnokságon vezetett lólistáról pedig saját hátaslovamat, amelyen Makarov ezredes eltűnt, hogy a vörösöktől visszajusson a fehérekhez. Tovariš Jerohimov, aki Klukvenybe utazott, a pályaudvari távirdából éppen ekkor próbálta elküldeni a keleti front szimbirszki forradalmi katonai tanácsának a következő táviratot: „Tovariš Gasek szabadon engedte Makarovot, az 54. szterlitamati ezered ezredesét, s még a lovát is neki ajándékozta, hogy az illető az ellenséghez mehessen. Jerohimov." S ez a távirat valóban meg is érkezett Szimbirszkbe.
