Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Jaroslav Hašek: Dekameron (IX.)

A KELETI FRONT FORRADALMI BÍRÓSÁGA ELŐTT

.. Schlechte Leute habén keine Lieder”, írta disztichonjának végén a német költő. Aznap este olyan későig daloltam a tatár dalokat, hogy senki sem tudott körülöttem aludni és nyugodtan feküdni, amiből is arra következtettem, hogy a német költő hazudik.

Hanem azt hiszem, én mentem a leghamarabb aludni a környéken, mert azok az „El, el, bar, ale, ele, bar, bar, bar” végű monoton melódiák végül engem is elárasztottak.

Egyik csuvasom keltett fel, hogy szánok jöttek három személlyel, akik valami papírokat mutogatnak lent az őrségen. Szó szerinti fordításban ezt mondta: „Három szán, három ember, lent halom papír, egy, két, három papír.”

„Veled beszélni”, folytatta a csuvas, „rosszak, szitkozódni”.

„Küldd fel őket!”

Tüstént kivágódott az ajtó, s a vendégek berontottak irodámba-hálószobámba.

Egy szőke, körszakállas férfi, egy szőrmébe bugyolált nő meg egy rendkívül éles tekintetű, fekete bajszú másik férfi.

Sorra bemutatkoztak: „Én Szorokin vagyok, én Kalibanova, én Agapov.”

Az utóbbi keményen és kérlelhetetlenül hozzátette: „Mi vagyunk a keleti front forradalmi bíróságának a testülete.”

Cigarettával kínáltam őket, mire Agapov megjegyezte: „Mint látjuk, rosszul éppen nem érzi itt magát, tovariš Gasek; azoknak, akik becsülettel szolgálják a forradalmat, persze nem telik ilyen dohányra.”