Irodalmi Szemle, 1983

1983/4 - Jaroslav Hašek: Dekameron (IX.)

zárunk börtönbe! Maga mondta, hogy mindez csak tréfa. Valami másért kellene lecsuknom. A szégyenteljes visszatéréséért. A lengyeleket leverte a pétervári lovasságunk, maga meg egészen a városig vonult előlük vissza. Tudja-e, hogy táviratot kaptam Szimbirszkből a paranccsal, hogy a tveri forradalmi ezred szerezzen új babérokat a régi forradalmi zászlóra? Ezt a revolvert, amelyet átadott, visszaadom magának, azzal a feltétellel, hogy azonnal kivonul a városból, bekeríti a lengyeleket, és foglyokat hoz. Egyetlen fogolynak sem görbülhet meg még a haja szála se. Ezt mondom magának, különben rosszul jársz. Bizonyára elismered, hogy Szimbirszk előtt nem blamálhatjuk magunkat. Én már megtáviratoztam, hogy a tveri ezred sok foglyot ejtett.”

Az asztalra csaptam: „És hol a foglyaid? Hol vannak?”

Majd fenyegető, vészjósló hangon, öklömmel az orra alatt hadonászva, hozzátettem: „Várj csak, ennek még megiszod a levét. Akarsz még valamit mondani, vagy indulsz azokért a foglyokért az ezrededdel? Tudod-e, hogy én vagyok a frontparancsnok, a legnagyobb főnök?”

Jerohimov állt, mint a gyertya, izgatottan hunyorgott, végül szalutált és kijelentette: „Még ma este leverem a lengyeleket és foglyokat hozok. Köszönöm.”

Átadtam neki a revolvert, kezet fogtam vele és szívélyesen elbúcsúztam tőle.

Jerohimov nagyszerűen beváltotta adott szavát. A tveri ezred reggel felé szállítani kezdte a foglyokat. Teli lett velük a kaszárnya, már el sem tudtuk helyezni őket.

Magam is odamentem, s csoda, hogy el nem ájultam ijedtemben. A lengyelek helyett Jerohimov a falvakban megtelepedett tatárokat, parasztokat szedte össze, a lengyelek ugyanis nem várták be a tveri ezred váratlan támadását, hanem fejvesztetten elmenekültek.